Hazugság

Kora reggel Anna késésben volt, és a rohanásban otthon felejtett egy fontos dokumentumot. Vissza kellett fordulnia, pedig már majdnem a munkahelyére ért. Gyorsabban vezetett, mint szokott. Férje, Péter, szabadnapos volt. Édesen aludt, mikor eljött. Csendesen fordította el a kulcsot. Ahogy közeledett a hálószobához, halk nyögések ütötték meg a fülét. Benyitott.Férje a legjobb barátnőjét csókolta; mindketten fehérneműben voltak a hitvesi ágyon. Anna gyomra összerándult, mintha hideg késsel vágtak volna belé. Döbbenten felkiáltott:

– Ezt nem hiszem el! – Becsapta az ajtót, és kirohant. Beült az autójába, ráborult a kormányra, és zokogva mondta:

– Az egész házasságom hazugság volt!

A Szív Reménye

Élni? Miért? Kiért?

A reményért?

A szerelemért?

A boldogságért?

Szeretni valamit,

Szeretni valakit,

Szenvedéllyel,

Mély érzésekkel.

Az igazi remény,

Mélyen gyökerezik,

Nem a szülő,

Nem a család.

A párod az!

Igazi remény,

Mi éltető erő,

Mi a szívben nő.

Szenvedély

Forró nyári napon Veronika izgatottan készülődött. Első találkozása lesz Ádámmal, akivel hónapok óta vágyakozva beszélgetnek a neten. Mindketten negyven felettiek, és szívük hevesen kalapált. Vajon milyen lesz a valóságban? Tetszeni fog neki? Ezek a kérdések kavarogtak benne. Egy kávézóban találkoztak, Veronika szíve a torkában dobogott. Ádám egy szál fehér rózsával lépett be, szemeik találkoztak, és azonnal izzott köztük a levegő.

– Szia, Veronika! – suttogta Ádám szenvedéllyel teli tekintettel.

– Szia, Ádám! – válaszolta Veronika elakadó lélegzettel.

Ádám közelebb lépett, átadta a rózsát, majd gyengéden megérintette Veronika arcát. A vágy szinte tapintható volt. Ajkaik összeértek, és hosszú, forró csókban forrtak össze. Szavakra nem volt szükség.

Új Nap Fénye

Felébredtem, nézem a napkeltét,

Csodálom a ragyogó Nap fényét,

Aranypalástjának elterülését,

Életet hozó nagy szépségét.

Ébredezik a természet,

A madarak álmosan csicseregnek,

Hűvös nyári reggelen,

Csoda tárul elém, nekem.

Köszönöm szépen ezt a napot!

Ki tudja, mit is alkotok?

Én is ragyogok mindenkinek,

Élvezem a reggeli szépséget.

Új nap kezdete mindig reményt hoz,

Friss erővel tölt fel minden reggel,

A fényben új célok bontogatják szárnyaik,

Melyek életre kelnek a hajnal sugarain.

Kell egy Láng

Kell egy láng, kell valami,

Ami lüktet, ösztönzően hat.

Kell, hogy égjen bennem,

Életet, reményt adjon nékem.

Kell a tűz, a szenvedély,

Enélkül nincs élet, s remény.

Legyen az igaz szerelem,

Mint ereimben lüktető fény.

Kell egy csók, mely izzó,

Mi a testemben szétáradó,

Mint lágyan simogató szellő,

Mi szívemet dobogtató érzéki erő.

Kell, hogy érezzem, élek!

Szeressenek e létben.

Kell, hogy szeressenek,

Hogy boldogan létezhessek.

Angyalok

 

Kezemben ecsettel,

Szívemben örömmel,

Festem az angyalt,

Finom vonalakkal.

Keverem a színeket,

Lelkesen, légiesen,

A külvilág eltűnik,

Semmi más nem létezik.

Érzem az angyalokat,

Sugárzó alakjukat,

Áradó mivoltukat,

Segítő szándékukat.

Hallom énekelnek,

Finom dallamot,

Angyali lanton,

Mennyei hangon.

Lélek Dala

Leülnék a zongorához, eljátszanám,

A lélek dalának csodás dallamát.

Mindenkinek elhoznám

Az örök nyugalom dalát.

Szívet érintő, lágy, mennyei zenét,

Mi megváltoztatná mindenki életét.

Boldogság költözne az emberi szívbe,

A gonoszság teljesen megszűnne.

Játszanám a dalt éjjel és nappal,

Míg az egész Földön szétoszlana

A félelem köde, s a szeretet

A szívekbe végleg beköltözne.