Emlék

Nyári estén Ádám a teraszon üldögélt. Gyűrött fényképét nézegette, melyet oly féltve őrzött. Csak ez maradt neki. Egy emlék, melyen láthatja szerelmét, Angélát.

A háború elszakította őket. Hét éve keresi, kutatja, nem találja. A legszebb nő. A mosolya elbűvölő.

Nem bírta volna ki azt a sok borzalmat, ha nem idézi fel minden alkalommal Angéla arcát. Meg kell találnia! Nem adja fel. Szívében érzi, él, és várja őt.

Éppen a zsebébe tette vissza a fényképet, amikor lépéseket hallott.

Megfordult, és meglepetésében hangosan megszólalt:

– Angéla!

Karjaikat széttárták, és szorosan ölelték egymást. Egy szót sem tudtak szólni. Nem akarták egymást elengedni. Soha többé.

Újjászülettem..

Újjászülettem, mint a felkelő Nap,

Elengedtem fájdalmaimat a minap,

Rajzolok helyette csoda szép jövőt,

Melyet a valóságomba beleszövök.

Fürdök a melengető Nap sugarában,

Mely, a szívemben bizsereg egyfolytában,

Szemeimmel másként látom a világot,

A szívemmel érzem a valóságot.

Üdvözöl a lágy szellő, simogatja arcomat,

Suttognak a fák, bölcs gondolatokat,

A Földanya is meséli a régi emlékeket,

És én, hallgatom csendben a csodás üzeneteket.

Mit ér a gondolat?

Biztatnunk kell egymást szép szavakkal,

Nem némán szólni, csak gondolatokkal,

Mit ér a gondolat, ha nem érti senki?

A szavakat tudod csak a szívekbe helyezni.

Adjunk mosolyt, és kedvességet,

Egy meleg ölelést, egy kis figyelmet,

Némán, mosoly nélkül élni olyan,

Mint a szív, mely szeretet nélkül van.

A Mama

Mama ölében ülni szerettem,

A meséit a szívembe beleültette,

Varázslatos világot láttam,

Tündérek birodalmában jártam.

Mama mindig sétált velem,

Megtanított mindent nekem,

A virágok neveit tőle tanultam,

Bölcsességét én, csak csodáltam.

A konyhában csodás illatok voltak,

Mama konyhájában a sütik sorakoztak,

Segítettem neki bizony sokat,

Összeliszteztem a dolgokat.

Örökre szép emlék marad a Mama,

Nekem ő volt maga a csoda,

Ölelését még most is érzem,

Szeretettel, könnyezve felidézem.

Lányomnak

Tudom, néha nagyon sok vagyok,

A szeretetem visszatartani nem tudom,

Nézd el nekem ezt, kérlek,

A szívemből jön, értsd meg.

Jobban szeretlek mindennél,

Kívánom, hogy boldog légy,

Ha megbántottalak valaha,

Az nem szándékos volt soha.

Óvtalak, ápoltalak, tanítottalak,

Önbizalommal megáldottalak,

A tudatos létezést megmutattam,

A bölcsességem örömmel odaadtam.

Gondolj rám mindig kedvesen,

Kiért mindent megtettem,

Ennyit tudtam adni neked,

Remélem, megtalálod a helyed.

Szívetekben ott élek...

Ha eljön az átkelésem napja,

Mély szeretettel lesz átitatva,

Fogadnak majd az angyalok,

Nem kell, hogy sirassatok.

Földbe engem ne temessetek,

Hanem tűzben égessetek,

Hamvaimat szórjátok szét,

A tengerbe oda vágyok rég.

Olvassátok fel egy versemet,

S csak öröm könnyeket ejtsetek,

Szerető szívem a tiétek volt,

Ölelésem egy életre szólt.

Eljött az időm, mert a testem feladta,

Értsétek meg, az élet nekem így adta,

Legyetek boldogok, mert arra születtetek,

Örülök, hogy a gyermekeim lehettetek.

Tudom, maradhattam volna még,

Hiányozni fogok nektek sokszor én,

Boldogultok nélkülem ügyesen,

Szívetekben ott élek majd szüntelen.

A szeretet

Ha csak teheted, tegyél jót,

Támogasd, kinek kell egy jó szó,

Szeretet nélkül élni nem jó,

Szeretettel egy élet átformálható.

Vedd észre, ha valaki bajban van,

Egy bátorító mondat mindent megoldhat,

Valakinek a szívébe új lehetőséget adhat,

A szeretet ingyen van, soha el nem fogyhat.

A szeretet ragyog, mint a csillagok éjszaka,

Meleg, kedves, gyógyító hatása,

Illata olyan, mint a levendula,

Nyugtató hatása maga a csoda.