Frissülést hoz a zöldellő, virágzó tájra,
Fényesen csillognak az esőcseppek,
Mint nedű a felhőkből, ahogy a földre érkeznek.
Piros pipacsok lengedeznek lágyan a szélben,
A gyenge záporban szinte beszélgetnek,
Madarak fürdenek, boldogan énekelnek,
A Békák brekegnek, a gólyák ebédet remélnek.
Kiállok a langyos, nyári esőbe,
Mezítláb a tócsa közepébe,
A finom zápor felüdülés nekem,
Simítja arcomat, nyugtatja lelkemet.
Gyerekkori érzés felszínre jött,
Mezítláb kacagás emléke előjött,
Csuda jó újból gyereknek lenni,
Ötvenévesen újra mindezt átélni!
