A tengerparti homokban lábnyomok alszanak,
Hullám simítja el emlékeinket,
A tenger mélyén örökre elalszanak.
Szirének dala kavarog tengeri szélben,
hatására a mélyben homokszemek élednek,
varázsolnak újra fővényt a partnak,
ahol lábaink párban újra lépkednek.
A tenger őríz ezer titkos mesét,
melyben a múlt és jövő együtt él,
hullámok suttogják, a szív szeretetét,
s a homokban néha a napfényben megszólalnak.
Szirénem lettél így, Te drága Nő,
azóta ott töltök órákat napokat,
várom hogy megszólalj hullámok hangján,
ez a hang, csak ez mi örökké csalogat.
