Titokzatos Mester – 5. rész befejezés

Jason odaköltözött a Mesterhez, és figyelt a szavaira. Megértette, hogy a pénzhez való viszonya szoros kapcsolatban áll a belső érzéseivel. Látta, hogy a múltja és a benne lévő hitrendszerek formálják a jelenét.

– Tehát, Mester, ha a tudatosságom változik, akkor a helyzetem is változni fog? – kérdezte izgatottan.

– Pontosan – válaszolta Rejnád Mester. – Ahogy egyre tudatosabbá válsz, az életed körülményei is átalakulnak. Az energia, ami körülvesz minket, egy tükör: tükrözi a belső világodat. Ha tudod, hogy minden energia és fény, akkor a külső világod is ehhez igazodik.

Jason szívében új megértés született. Ahogy hallgatta a Mester tanításait, érezte, hogy nemcsak a szavak, hanem a mögöttes igazságok is mélyen rezonálnak benne. Az elmúlt évek küzdelmei, fájdalmai és veszteségei most új értelmet nyertek. Emlékezett arra a napra, amikor először találkozott a Mesterrel. Egykor reménytelennek tűnt az élete, sötétség borította be minden gondolatát. Most, tíz évvel később, megértette, hogy minden fájdalom, amit akkor érzett, a fejlődése része volt. Minden szenvedés elvezette őt ahhoz a felismeréshez, hogy a fény mindig jelen van, csak meg kellett tanulnia látni azt.

– Hogyan maradhatok mindig tudatos? – kérdezte Jason, előre tekintve a következő lépésre.

– Kezd azzal, hogy szereted önmagad, és megérted: minden energia – mondta a Mester. – A tudatos jelenlét és az elengedés gyakorlása segít, hogy kapcsolatba kerülj az energiáiddal. Sok éven át fogunk együtt dolgozni. Minden nap beszélgetünk és gyakorolsz. Az alázat, a kitartás és a hit lesz a kulcs. A szellemi utad nem csupán egy tanulási folyamat, hanem egy átalakulás is.

Jason beleegyezett. Minden szava, amit a Mester mondott, új fényt hozott az életébe. A Mester bölcsessége világossá tette, hogy a belső harcok, amelyeken átesett, nem voltak hiábavalók. Mindez a fejlődés része volt.

Az évek teltek, és Jason hűségesen követte a Mester útmutatásait. A gyakorlatok során mélyen önmagába nézett, és megtanulta elengedni a félelmeit. Szeretni önmagát és mindent. Mindenben meglátta a szépséget. Az elengedés pillanataiban felfedezte a belső csendet, amely lehetővé tette számára, hogy megértse, ki is ő valójában. A Mester szavaira figyelve egyre inkább egyé vált a természettel. A fák, a levelek, a folyók és a hegyek mind részei lettek a spirituális útjának. Megtanulta, hogy a természet energiái már őt szolgálják, nem pedig ő az energiák rabja.

Tíz év elteltével Jason megvilágosodott. Az átalakulás nem volt könnyű, de megértette, hogy a fájdalmának minden pillanata nélkülözhetetlen volt a fejlődéséhez. Most már csak a jelen pillanatra figyelt, és minden lépése a tudatos választásai eredménye volt. Olyan sok mindent elért. Nem betegedett meg, nem öregedett, tudott teleportálni, kommunikálni a természettel; ha akart, evett, ha nem, elvolt étel nélkül is. Minden, amire szüksége volt, ott termett, amikor kellett. Megtanulta Rejnád Mestertől mindezt. Ő is Mester lett.

Egy szép őszi reggelen, amikor a nap aranyló fénye átszűrődött a fák lombkoronáján, Jason elérkezettnek látta az időt, hogy búcsút mondjon Mesterének. Leült a padra, ahol oly sokat hallgatta a Mestert, és várta, hogy megérkezzen.

Amint a Mester feltűnt, Jason szíve megtelt hálával.

– Mester, nagyon hálás vagyok az elmúlt tíz évben tanultakért. Sok mindent tanítottál nekem. Most már látom, hogy az energia nemcsak erő, hanem a szeretet fénye, ami mindennel és mindenkivel összeköt minket.

Rejnád Mester elégedetten mosolygott, és a szemeiben bölcsesség tükröződött. Büszke volt Jasonra.

– Jason, amit elértél, lenyűgöző. De tudd, hogy ez még csak az eleje. Mostantól az életed a tudatosságra épül, de soha ne felejtsd el: mindig lesz mit tanulni, mindig lesz hová fejlődni. Az út sosem ér véget, a világ tele van rejtett titkokkal, amiket felfedezhetsz. Emlékszel, amikor először találkoztunk? A tengerben? Milyen állapotban voltál? Depressziós voltál, és meg akartál halni. Nézd meg tíz évvel később, ki lettél! Egy megvilágosodott Mester! Éreztem, hogy szükséged van rám, a fényemre. Odateremtettem magam a tengerbe hozzád. Te elfogadtad az általam felkínált lehetőséget. A változást választottad. Én csak segítettem, elmagyaráztam, hogyan és miként érheted el, amit szeretnél. Elsősorban magadnak köszönheted. Én csak utat mutattam. Készen állsz az új életedre. Tedd azt, amit szeretnél. Élj és élvezd az életet.

Jason bólintott, és a Mestert átölelve búcsúzott. Hálásan megköszönte a tanítást, felállt a padról, majd lassan elindult a kertből, érezve, hogy egy új korszak kezdődik az életében. Ahogy a napfény megcsillant a leveleken, Jason érezte, hogy valami véget ér, de ugyanakkor valami új kezdődik. Az elmúlt tíz év minden pillanata most egyetlen tiszta érzésben sűrűsödött össze: hálában. ’Köszönöm, Mester,’ suttogta, ahogy a szíve megtelt békével. A jövő már nem rejtély volt számára – minden ott volt előtte, egyenesen a fényben. A napfény csillogott a leveleken, és Jason érezte, hogy most már egyedül kell folytatnia. Ő is Mester lett.

Az élet folytatódott, de most már nemcsak túlélni akart, hanem valóban élni. Ahogy a világ körülötte életre kelt, úgy ő is újjászületett. Megtanulta, hogy az élet egy csodás utazás, és készen állt felfedezni mindent: a dimenziókat, a rejtett világokat és a földi létezést.

Gyöngyszemek IX.

 

Vajon mi az, ami előrevisz a jobb élet elérésében? Kinek mit jelent a jobb élet? Ez mindenkinek más, egyénektől eltérő. Elárulom, kedves olvasó. A lelkesedés az, ami a szívből jön, és nem az elméből. Ez az, ami előre visz, amivel elérheted a céljaidat. Ha lelkesedéssel csinálod a dolgodat, és ezt a lelkesedést meg is tartod, akkor a céljaidat el tudod érni. Lelkesedés nélkül nem lehet, mert az a szívből jövő finom energia, ami hasonló érzés, mint az öröm. A lelkesedés az egyik része, darabja annak, aki Te valójában Vagy, és az otthona a szív. Szívvel kellene élni, de a legtöbb esetben az elme győz. Mindig az irányít minket. Hiszen mindennel tele van az elme, olyan dolgokkal, amik gátolnak abban, hogy a szívünkre hallgassunk. A szívet elnyomjuk, ha kiabál, ha szeretné, hogy ezt vagy azt ne tedd, meg sem halljuk például: én nem érek rá, nincs időm, nekem nem ezt tanították, mindig van egy „De”, amit az elme előhoz, hogy ne változtass, hogy ne a szívedre figyelj. Ezek a kifogások. A szívednél senki, a Te Vagyokodnál senki sem tudja jobban, mire van szükséged. A születésünktől fogva betáplált dolgok az elménkbe irányítanak mindaddig, amíg fel nem ismerjük őket. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha magunkra szánunk időt, figyelünk magunkra. Ezt csak Te teheted meg, senki más. Kezdd el, dönts. Lélegezz, naponta többször, mélyeket, lazulj el, kezdd el. Mondj hálát mindennap azért, amiben részesültél. Mindig van valami jó is egy napban. Én mindennap hálát mondok esténként. Ami még fontos, az az, hogy mosolyogj. Nagy Ölelés Aurora Amelia Joplin.

Gyöngyszemek VIII.

 Szeretnék nektek pár gondolatot átadni a kritizálás hatásairól. Nagyon nehéz a jelenlegi világban pozitívnak maradni. Mindenhonnan bombáznak bennünket a negatív dolgok. Írtam az egyik írásomban, hogy az emberek nem mosolyognak, legtöbben panaszkodnak, szomorúak. A mosolynak hatalmas nagy ereje van. Sajnos, keveset mosolyognak az emberek. Pedig a mosoly a lélek mosolya. Biztosan sokan megtapasztaltátok, hogy piszkálnak benneteket, és rosszakat állítanak rólatok. Ezzel szerintem mindenki találkozik, találkozott az életében. A kritizálás, ha valakit kritizálunk, mindegy, hogy csak gondolatban, vagy ki is mondjuk azt, és függetlenül attól, megvan-e abban az egyénben az a hiba, vagy nincs, saját magunkra irányítjuk - vonzzuk azt, amit kigondoltunk, vagy kritizáltunk abban a személyben. Ezzel azt üzenjük az univerzumnak, vagy nevezzük sorsnak, ki minek szeretné, hogy nyitott vagyok erre a dologra, és ilyen akarok lenni. Megnyilvánul az életünkben, bennünk. Azzal, ha kritizálunk valakit, őt nem befolyásoljuk, a gondolatunkkal, kijelentésünkkel, csak önmagukat. Olyanná válunk, mint amit- akit kritizálunk. Nagyon elgondolkodtató, hogy mit gondolunk, és mit jelentünk ki. Bizony visszafordul ránk. Bölcsen kell kijelentenünk dolgokat. Fontosnak tartottam ezt leírni nektek, mert sokan nem tudják, milyen hatalmas ereje van a ki nem mondott szavaknak, és a kimondottaknak egyaránt. Az vagy, amit gondolsz magadról, ez egy bölcs mondat. Örülj minden pillanatban. Tudom, nehéz, de meg lehet próbálni. Sokkal könnyebb panaszkodni, hiszen azt szoktuk meg. Sajnos a megszokás az, ami sokszor visszatart minket attól, hogy merjünk változtatni. Megszoktuk, hogy mindennap bosszankodunk, hogy rosszul bánnak velünk, annyira megszoktuk, hogy elfogadjuk, és elgyengülünk. Úgy érezzük, nincs elég erőnk már változtatni. Magam is átéltem és ismerem, mennyire nehéz. Viszont, ha felismerjük, azután képesek leszünk lépni. Igen, fel kell ismerni. Szeretném újból megemlíteni mennyire ajánlom, hogy légy hálás mindennap. Mindennap egy ajándék, azért, mert élsz, mert sok mindent láttál, minden pillanatért hálásak lehetünk. Nyisd meg a szíved a hála érzésére. Mindenkinek van, amiért aznap hálás lehet. Lélegezz esténként, lazulj el, szánj időt önmagadra. Ha te nem figyelsz magadra, és nem kezded el szeretni magad, senki nem teszi meg helyetted. Először minden változás bent, benned kezdődik, utána nyilvánul meg kint. Esténként elalvás előtt ajánlom figyelmetekbe a Gyógyító Álom rövid kis írásomat, mely egy gyönyörű helyre visz el, ahol el tudsz lazulni. Nagy ölelés Aurora Amelia Joplin.

Gyöngyszemek VII.

 

A mostani gyöngyszemekben a félelmeket fogom egy kicsit kifejteni. Nagyon sok féle félelem létezik. Mi, is a félelem? Miért is félünk, oly sok mindentől? Mi ennek az oka? Nagyon sok oka van. A félelem a bizonytalanság el nem fogadása. Ha elfogadjuk a bizonytalanságot, akkor kalanddá változik. Lehetnek gyerekkori félelmek, lehetnek iskolában ért traumák, lehetnek családban történt traumák, lehetnek szerelmi csalódások, testvér által, szülő által, házaspár által okozott traumák, félelmek, bármi lehet. Lehet előző életből hozott félelem. Rengeteg oka lehet, hogy tele vagyunk félelmekkel. Pici gyermekként ki sem tudjuk védeni, ha fájdalmat okoznak nekünk. Hiszen sem a tudtásunk, sem az érzelmi, szellemi fejlődésünk nem elég érett rá. Ezeket aztán tovább cipeljük ahogy felnövünk. Egyet nem szabad elfelejtenünk, és meg kell értenünk, mégpedig azt, hogy minden szülő az ő legjobb szellemi, lelki, érzelmi tudása szerint neveli fel gyermekét. Ha sérülések értek, és nem azt kaptad mit szerettél volna, ne hibáztasd a szüleidet. Ők ennyire voltak képesek. Nem tudtak többet, szebbet, jobbat adni. Nekem is idő kellett, hogy ezt megértsem. Sokáig hibáztattam a szüleimet. Viszont, amikor megértettem, megkönnyebbültem, mert elengedtem a sok fájdalmat, és haragot, amit sokáig cipeltem magammal. Fel kell ismerni a problémát, felül kell emelkedni rajta, hiszen csak addig van hatalma felettünk amíg hiszünk benne. Ezután eltűnik, és felszabadulunk. Meg kell kérdezned magadtól: készen állok a változásra? Csak akkor léphetsz túl a félelmeiden, és gyógyulhatsz meg. Ne a problémára figyelj, mert akkor azt erősíted meg, és az növekszik, a fókuszodat másra kell irányítani áthelyezni. Ezekután a probléma szépen eltűnik, és felszabadulsz, gyógyulsz lelkileg, és fizikailag egyaránt. Meg megszeretném említeni a megbocsájtást. Mindenki csinált butaságokat, követett el a múltban hibákat. Emiatt bűntudatot, szégyenérzéseket cipelünk magunkban. Meg kell bocsájtani magunknak, ezek a félelmek is nagyon megkeseríthetik a mindennapjainkat. El kell őket engedni. Az már a múlt, az már nem te vagy. Abból sokat tanultál, és fejlődtél. Ha így tekintesz a régen elkövetett félelmekre, bűnökre, hidd el jobb lesz, jobban fogod érezni magadat. Este lazulj el, lélegezz, és figyeld magadat. Szeresd azt, aki vagy, még ha ezer hibád is van. Akkor is szeresd magad. Nincs tökéletes ember. Így vagy jó, így vagy értékes, mert nincs belőled még egy. Egyedi vagy. Nagy ölelés Aurora Amelia Joplin. Folytatás következik….

Gyöngyszemek V.

Az elmúlt napokban a változtatás fontosságába éreztem bele. Erről szeretném veletek megosztani tapasztalataimat, és meglátásaimat.

A változás fontosságát megtanultam sok nehézség árán, mert bizony, sokszor elestem, és felálltam. Beszéltem nektek az önszeretetről, önismeretről, és még sokat fogom fejtegetni ezt a témát, hiszen ennek megtanulása a boldog élet titka. Ha megtanulsz szeretni, te magad szeretetté válni, akkor mindent megtanultál. A béke kulcsfontosságú, e béke nélkül nincs boldogság. Próbáld magad körülvenni olyan emberekkel, akiknek felcsillan a szemük, ha meglátnak. Megfigyeltem, sokan nem mernek szépeket, kedveset mondani másoknak, hiszen ez pedig egy öröm, ez nem szégyen. Ha adsz magadból, viszont kapsz. Lehet, pár órán belül, lehet, egy hét múlva, vagy később, de visszakapod valamikor. Ha önmagad vagy, akkor hiteles vagy. Azt ajánlom, és fogom is, hogy próbálj magadra figyelni, időt szánni. Ez az első lépés. Néha nagyon nehéz lecsendesíteni az elmét, de sikerül, csak légy türelmes magadhoz. Hirtelen ürességet érzel, ne ijedj meg, ez nem rossz, csak elment a sok kusza gondolat. Békét érzel, ami álmosságként jelenik meg. A te belső békéd, el is aludhatsz. Sikeresen ellazultál, ezáltal gyógyul a lelked és a tested. Nagyon jó már, ha ezt végig csinálod. Önmagadat ellazítod, az elmédet lecsendesíted. Légy türelmes, megérkezik hozzád minden áldás, amit megérdemelsz. Sokszor türelmetlenek vagyunk, azonnal akarjuk a változást. A hála az, ami szintén része kell, hogy legyen a mindennapjaidnak. Légy hálás azért, hogy élsz, azért, hogy látsz, érzel, hogy szerethetsz, érezheted az illatokat, stb. Írj le pár dolgot amiért hálás vagy mindennap. Meglátod, ha kitartó vagy, és átjárja a szívedet a hála érzése, megváltozik körülötted az élet. Kitartás szükséges. A változás megtörténik, és önmagunkkal kezdődik. Emlékeztetlek, napi tizenöt perc lazulás, hála érzése, és leírása, légy kedves, és mondj kedveset másoknak, adj önmagadból, és persze mosolyogj. Kívánom, hogy éld át a békét, és sikeresen lazulj el, és a hála járja át a szívedet. Folytatás következik...