Árul az Én Sárkánya

Ádám hosszú ideje úgy érezte, mintha az élete darabokra hullott volna. Az ismerős dolgok, emberek és érzések lassan távolodni látszottak tőle, és mintha minden, amit szeretett, kicsúszott volna a kezei közül. Egy nap, amikor már nem találta önmagát, egy csendes tóhoz sétált, hogy végre egyedül lehessen a gondolataival. A tó vize kristálytisztán tükrözte a világot, és Ádám leült a partjára, hogy elmerüljön a csendben. Ekkor azonban egy árnyék suhant el a víztükrön.

Felemelte a fejét, és egy hatalmas sárkány állt előtte, aranypikkelyekkel borítva, melyek csillogtak a nap fényében. A sárkány szemei bölcsességtől ragyogtak, tekintete azonban felfoghatatlan erőt sugárzott. Ádám egész testében megremegett.

Félt. A sárkány, Árul, nemcsak hogy hatalmas volt, hanem olyasfajta erőt árasztott magából, amely túlmutatott mindazon, amit Ádám valaha is ismert. Mintha egy másik világból érkezett volna, ahol az idő és a tér szabályai másképp működnek. Árul szemeiben valami olyan igazság tükröződött, amitől Ádám ösztönösen rettegett.

– Miért félsz tőlem? – kérdezte a sárkány lassú, mély hangon, amely megreszkettette a tó vizét is.

– Te olyan vagy, mint egy álom… és mégis valóságos. A világ, amit képviselsz, idegen számomra – suttogta Ádám, próbálva összeszedni a bátorságát. – Félek attól, amit nem értek. Félek attól, amit képviselsz.

Árul szelíden elmosolyodott, és lassan leült Ádám elé. – Az ismeretlentől való félelem természetes. De gyakran azok a legnagyobb félelmeink, amelyek a változás lehetőségét rejtik. Én a változás őrzője vagyok, maga a tűz, a megtisztulás.

Azokat vezetem, akik elmerik hagyni a régi világot, hogy újba lépjenek.

Ádám mély levegőt vett, és a sárkány nyújtott mancsára nézett. Minden porcikája remegett, de valami, egy mély belső hang arra sarkallta, hogy tegyen egy lépést a változás felé. Árul hátára mászott, és erősen kapaszkodott a pikkelyekbe, miközben a sárkány hatalmas szárnyai lassan kitárultak. Egy pillanattal később a levegőbe emelkedtek.

Ádám szorosan lehunyta a szemét, ahogy egyre magasabbra emelkedtek, de Árul hangja csendesen szólította:

– Nyisd ki a szemed, Ádám. Amit látni fogsz, az a saját belső világod.

Ahogy kinyitotta a szemét, a felhők között egy másik világ bontakozott ki előtte: ragyogó zöld mezők, amelyek határok nélkül terültek el, hófödte hegycsúcsok, amelyek fénylettek a napfényben, és kristálytiszta folyók, melyek a szivárvány színeiben csillogtak. Mintha az egész égbolt egy végtelen festménnyé változott volna, ahol minden részlet új, ismeretlen érzést keltett Ádámban.

– Árul, milyen helyek ezek? – kérdezte áhítattal.

– Ezek a lelked tájai – válaszolta Árul lágyan. – Minden felhőn túl egy új világ rejtőzik, ahogy benned is számtalan világ létezik. Az életed eseményei, veszteségei és örömei alakították ki őket. A változás lehetőséget ad arra, hogy megismerd ezeket a tájakat, és újra rátalálj mindarra, ami mélyen benned él.

Ahogy tovább repültek, Ádám szíve egyre könnyebb lett. Árul szavai lassan eloszlatták benne a félelmet, és úgy érezte, mintha a régi énjének egy része, amely már nem szolgálta őt, eltávolodna tőle. Úgy tűnt, mintha minden szárnycsapás egy új, ismeretlen részét tárná fel a világnak és önmagának.

Árul újra megszólalt, csendesen, mégis határozottan:

– A változás soha nem könnyű, Ádám. Néha fájdalmas, mert azt jelenti, hogy el kell engedned azt, amit eddig ismertél. El kell búcsúznod mindattól, amihez eddig kötődtél. De ha képes vagy elengedni azt, ami már nem szolgál téged, megnyílik előtted egy új világ. Az igazi bátorság az, hogy belépsz ebbe az ismeretlenbe.

Ádám hallgatta a sárkány szavait, és mélyen megértette, mit jelent a változás. A múltjához való kötődése és a régi félelmei fokozatosan elhagyták, ahogy a felhők között utaztak.

Egy idő után Árul egy tisztásra ereszkedett le, amelyet fénylő virágok borítottak, és Ádám lassan lecsúszott a hátáról. Úgy érezte, mintha új emberré vált volna, mintha a szíve könnyebb lenne, és a világ megnyílt volna előtte.

– Köszönöm, Árul – mondta csendesen, mély hálával a hangjában. – Azt hiszem, most már értem, mit jelent igazán szabadnak lenni.

Árul szemeiben bölcs mosoly csillogott, és még egy utolsó tanácsot adott neki:

– Ne feledd, Ádám: a szabadság nem azt jelenti, hogy megszabadulsz mindentől. A szabadság azt jelenti, hogy megtanulsz együtt élni önmagaddal, és elengeded azokat a részeidet, amelyek már nem szolgálnak téged. A világod belőled születik, és ha megtalálod a békédet önmagadban, minden utad nyitottá válik.

Ádám csendben állt, míg Árul lassan felemelkedett, és a felhők közé repült. Ahogy nézte, ahogy eltűnik az égen, különös béke költözött a szívébe. Már nem érezte magát elveszettnek, és tudta, hogy képes lesz szembenézni mindazzal, amit az élet elé hoz.

Árul hangja azonban még egyszer visszhangzott a levegőben, mélyen és megnyugtatón:

– Én mindig itt leszek, Ádám. Ha szükséged van rám, csak hívj, és megjelenek.

E szavak hallatán Ádám megdöbbenve, de lassan felismeréssel nézett maga elé. Érezte, hogy a sárkány szavai nemcsak külső útitársról szóltak. Árul mindig is ott volt benne – mint az ő belső, igaz énje, amely csak most öltött formát sárkány képében. Az a bölcsesség és bátorság, amit eddig kívülről keresett, valójában mélyen benne lakozott.

Ádám végre szabadon lélegzett, és tudta, hogy bárhová is sodorja az élet, Árul bölcsessége vele marad. Többé nem kellett félnie – hiszen a változás sárkánya ott élt benne, és mindig mellette lesz, hogy vezesse. Árul és ő már tudatosan örökre egyek lettek.

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Titokzatos Mester – 5. rész befejezés

Jason odaköltözött a Mesterhez, és figyelt a szavaira. Megértette, hogy a pénzhez való viszonya szoros kapcsolatban áll a belső érzéseivel. Látta, hogy a múltja és a benne lévő hitrendszerek formálják a jelenét.

– Tehát, Mester, ha a tudatosságom változik, akkor a helyzetem is változni fog? – kérdezte izgatottan.

– Pontosan – válaszolta Rejnád Mester. – Ahogy egyre tudatosabbá válsz, az életed körülményei is átalakulnak. Az energia, ami körülvesz minket, egy tükör: tükrözi a belső világodat. Ha tudod, hogy minden energia és fény, akkor a külső világod is ehhez igazodik.

Jason szívében új megértés született. Ahogy hallgatta a Mester tanításait, érezte, hogy nemcsak a szavak, hanem a mögöttes igazságok is mélyen rezonálnak benne. Az elmúlt évek küzdelmei, fájdalmai és veszteségei most új értelmet nyertek. Emlékezett arra a napra, amikor először találkozott a Mesterrel. Egykor reménytelennek tűnt az élete, sötétség borította be minden gondolatát. Most, tíz évvel később, megértette, hogy minden fájdalom, amit akkor érzett, a fejlődése része volt. Minden szenvedés elvezette őt ahhoz a felismeréshez, hogy a fény mindig jelen van, csak meg kellett tanulnia látni azt.

– Hogyan maradhatok mindig tudatos? – kérdezte Jason, előre tekintve a következő lépésre.

– Kezd azzal, hogy szereted önmagad, és megérted: minden energia – mondta a Mester. – A tudatos jelenlét és az elengedés gyakorlása segít, hogy kapcsolatba kerülj az energiáiddal. Sok éven át fogunk együtt dolgozni. Minden nap beszélgetünk és gyakorolsz. Az alázat, a kitartás és a hit lesz a kulcs. A szellemi utad nem csupán egy tanulási folyamat, hanem egy átalakulás is.

Jason beleegyezett. Minden szava, amit a Mester mondott, új fényt hozott az életébe. A Mester bölcsessége világossá tette, hogy a belső harcok, amelyeken átesett, nem voltak hiábavalók. Mindez a fejlődés része volt.

Az évek teltek, és Jason hűségesen követte a Mester útmutatásait. A gyakorlatok során mélyen önmagába nézett, és megtanulta elengedni a félelmeit. Szeretni önmagát és mindent. Mindenben meglátta a szépséget. Az elengedés pillanataiban felfedezte a belső csendet, amely lehetővé tette számára, hogy megértse, ki is ő valójában. A Mester szavaira figyelve egyre inkább egyé vált a természettel. A fák, a levelek, a folyók és a hegyek mind részei lettek a spirituális útjának. Megtanulta, hogy a természet energiái már őt szolgálják, nem pedig ő az energiák rabja.

Tíz év elteltével Jason megvilágosodott. Az átalakulás nem volt könnyű, de megértette, hogy a fájdalmának minden pillanata nélkülözhetetlen volt a fejlődéséhez. Most már csak a jelen pillanatra figyelt, és minden lépése a tudatos választásai eredménye volt. Olyan sok mindent elért. Nem betegedett meg, nem öregedett, tudott teleportálni, kommunikálni a természettel; ha akart, evett, ha nem, elvolt étel nélkül is. Minden, amire szüksége volt, ott termett, amikor kellett. Megtanulta Rejnád Mestertől mindezt. Ő is Mester lett.

Egy szép őszi reggelen, amikor a nap aranyló fénye átszűrődött a fák lombkoronáján, Jason elérkezettnek látta az időt, hogy búcsút mondjon Mesterének. Leült a padra, ahol oly sokat hallgatta a Mestert, és várta, hogy megérkezzen.

Amint a Mester feltűnt, Jason szíve megtelt hálával.

– Mester, nagyon hálás vagyok az elmúlt tíz évben tanultakért. Sok mindent tanítottál nekem. Most már látom, hogy az energia nemcsak erő, hanem a szeretet fénye, ami mindennel és mindenkivel összeköt minket.

Rejnád Mester elégedetten mosolygott, és a szemeiben bölcsesség tükröződött. Büszke volt Jasonra.

– Jason, amit elértél, lenyűgöző. De tudd, hogy ez még csak az eleje. Mostantól az életed a tudatosságra épül, de soha ne felejtsd el: mindig lesz mit tanulni, mindig lesz hová fejlődni. Az út sosem ér véget, a világ tele van rejtett titkokkal, amiket felfedezhetsz. Emlékszel, amikor először találkoztunk? A tengerben? Milyen állapotban voltál? Depressziós voltál, és meg akartál halni. Nézd meg tíz évvel később, ki lettél! Egy megvilágosodott Mester! Éreztem, hogy szükséged van rám, a fényemre. Odateremtettem magam a tengerbe hozzád. Te elfogadtad az általam felkínált lehetőséget. A változást választottad. Én csak segítettem, elmagyaráztam, hogyan és miként érheted el, amit szeretnél. Elsősorban magadnak köszönheted. Én csak utat mutattam. Készen állsz az új életedre. Tedd azt, amit szeretnél. Élj és élvezd az életet.

Jason bólintott, és a Mestert átölelve búcsúzott. Hálásan megköszönte a tanítást, felállt a padról, majd lassan elindult a kertből, érezve, hogy egy új korszak kezdődik az életében. Ahogy a napfény megcsillant a leveleken, Jason érezte, hogy valami véget ér, de ugyanakkor valami új kezdődik. Az elmúlt tíz év minden pillanata most egyetlen tiszta érzésben sűrűsödött össze: hálában. ’Köszönöm, Mester,’ suttogta, ahogy a szíve megtelt békével. A jövő már nem rejtély volt számára – minden ott volt előtte, egyenesen a fényben. A napfény csillogott a leveleken, és Jason érezte, hogy most már egyedül kell folytatnia. Ő is Mester lett.

Az élet folytatódott, de most már nemcsak túlélni akart, hanem valóban élni. Ahogy a világ körülötte életre kelt, úgy ő is újjászületett. Megtanulta, hogy az élet egy csodás utazás, és készen állt felfedezni mindent: a dimenziókat, a rejtett világokat és a földi létezést.

Gyöngyszemek IX.

 

Vajon mi az, ami előrevisz a jobb élet elérésében? Kinek mit jelent a jobb élet? Ez mindenkinek más, egyénektől eltérő. Elárulom, kedves olvasó. A lelkesedés az, ami a szívből jön, és nem az elméből. Ez az, ami előre visz, amivel elérheted a céljaidat. Ha lelkesedéssel csinálod a dolgodat, és ezt a lelkesedést meg is tartod, akkor a céljaidat el tudod érni. Lelkesedés nélkül nem lehet, mert az a szívből jövő finom energia, ami hasonló érzés, mint az öröm. A lelkesedés az egyik része, darabja annak, aki Te valójában Vagy, és az otthona a szív. Szívvel kellene élni, de a legtöbb esetben az elme győz. Mindig az irányít minket. Hiszen mindennel tele van az elme, olyan dolgokkal, amik gátolnak abban, hogy a szívünkre hallgassunk. A szívet elnyomjuk, ha kiabál, ha szeretné, hogy ezt vagy azt ne tedd, meg sem halljuk például: én nem érek rá, nincs időm, nekem nem ezt tanították, mindig van egy „De”, amit az elme előhoz, hogy ne változtass, hogy ne a szívedre figyelj. Ezek a kifogások. A szívednél senki, a Te Vagyokodnál senki sem tudja jobban, mire van szükséged. A születésünktől fogva betáplált dolgok az elménkbe irányítanak mindaddig, amíg fel nem ismerjük őket. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha magunkra szánunk időt, figyelünk magunkra. Ezt csak Te teheted meg, senki más. Kezdd el, dönts. Lélegezz, naponta többször, mélyeket, lazulj el, kezdd el. Mondj hálát mindennap azért, amiben részesültél. Mindig van valami jó is egy napban. Én mindennap hálát mondok esténként. Ami még fontos, az az, hogy mosolyogj. Nagy Ölelés Aurora Amelia Joplin.

Gyöngyszemek VIII.

 Szeretnék nektek pár gondolatot átadni a kritizálás hatásairól. Nagyon nehéz a jelenlegi világban pozitívnak maradni. Mindenhonnan bombáznak bennünket a negatív dolgok. Írtam az egyik írásomban, hogy az emberek nem mosolyognak, legtöbben panaszkodnak, szomorúak. A mosolynak hatalmas nagy ereje van. Sajnos, keveset mosolyognak az emberek. Pedig a mosoly a lélek mosolya. Biztosan sokan megtapasztaltátok, hogy piszkálnak benneteket, és rosszakat állítanak rólatok. Ezzel szerintem mindenki találkozik, találkozott az életében. A kritizálás, ha valakit kritizálunk, mindegy, hogy csak gondolatban, vagy ki is mondjuk azt, és függetlenül attól, megvan-e abban az egyénben az a hiba, vagy nincs, saját magunkra irányítjuk - vonzzuk azt, amit kigondoltunk, vagy kritizáltunk abban a személyben. Ezzel azt üzenjük az univerzumnak, vagy nevezzük sorsnak, ki minek szeretné, hogy nyitott vagyok erre a dologra, és ilyen akarok lenni. Megnyilvánul az életünkben, bennünk. Azzal, ha kritizálunk valakit, őt nem befolyásoljuk, a gondolatunkkal, kijelentésünkkel, csak önmagukat. Olyanná válunk, mint amit- akit kritizálunk. Nagyon elgondolkodtató, hogy mit gondolunk, és mit jelentünk ki. Bizony visszafordul ránk. Bölcsen kell kijelentenünk dolgokat. Fontosnak tartottam ezt leírni nektek, mert sokan nem tudják, milyen hatalmas ereje van a ki nem mondott szavaknak, és a kimondottaknak egyaránt. Az vagy, amit gondolsz magadról, ez egy bölcs mondat. Örülj minden pillanatban. Tudom, nehéz, de meg lehet próbálni. Sokkal könnyebb panaszkodni, hiszen azt szoktuk meg. Sajnos a megszokás az, ami sokszor visszatart minket attól, hogy merjünk változtatni. Megszoktuk, hogy mindennap bosszankodunk, hogy rosszul bánnak velünk, annyira megszoktuk, hogy elfogadjuk, és elgyengülünk. Úgy érezzük, nincs elég erőnk már változtatni. Magam is átéltem és ismerem, mennyire nehéz. Viszont, ha felismerjük, azután képesek leszünk lépni. Igen, fel kell ismerni. Szeretném újból megemlíteni mennyire ajánlom, hogy légy hálás mindennap. Mindennap egy ajándék, azért, mert élsz, mert sok mindent láttál, minden pillanatért hálásak lehetünk. Nyisd meg a szíved a hála érzésére. Mindenkinek van, amiért aznap hálás lehet. Lélegezz esténként, lazulj el, szánj időt önmagadra. Ha te nem figyelsz magadra, és nem kezded el szeretni magad, senki nem teszi meg helyetted. Először minden változás bent, benned kezdődik, utána nyilvánul meg kint. Esténként elalvás előtt ajánlom figyelmetekbe a Gyógyító Álom rövid kis írásomat, mely egy gyönyörű helyre visz el, ahol el tudsz lazulni. Nagy ölelés Aurora Amelia Joplin.

Gyöngyszemek VII.

 

A mostani gyöngyszemekben a félelmeket fogom egy kicsit kifejteni. Nagyon sok féle félelem létezik. Mi, is a félelem? Miért is félünk, oly sok mindentől? Mi ennek az oka? Nagyon sok oka van. A félelem a bizonytalanság el nem fogadása. Ha elfogadjuk a bizonytalanságot, akkor kalanddá változik. Lehetnek gyerekkori félelmek, lehetnek iskolában ért traumák, lehetnek családban történt traumák, lehetnek szerelmi csalódások, testvér által, szülő által, házaspár által okozott traumák, félelmek, bármi lehet. Lehet előző életből hozott félelem. Rengeteg oka lehet, hogy tele vagyunk félelmekkel. Pici gyermekként ki sem tudjuk védeni, ha fájdalmat okoznak nekünk. Hiszen sem a tudtásunk, sem az érzelmi, szellemi fejlődésünk nem elég érett rá. Ezeket aztán tovább cipeljük ahogy felnövünk. Egyet nem szabad elfelejtenünk, és meg kell értenünk, mégpedig azt, hogy minden szülő az ő legjobb szellemi, lelki, érzelmi tudása szerint neveli fel gyermekét. Ha sérülések értek, és nem azt kaptad mit szerettél volna, ne hibáztasd a szüleidet. Ők ennyire voltak képesek. Nem tudtak többet, szebbet, jobbat adni. Nekem is idő kellett, hogy ezt megértsem. Sokáig hibáztattam a szüleimet. Viszont, amikor megértettem, megkönnyebbültem, mert elengedtem a sok fájdalmat, és haragot, amit sokáig cipeltem magammal. Fel kell ismerni a problémát, felül kell emelkedni rajta, hiszen csak addig van hatalma felettünk amíg hiszünk benne. Ezután eltűnik, és felszabadulunk. Meg kell kérdezned magadtól: készen állok a változásra? Csak akkor léphetsz túl a félelmeiden, és gyógyulhatsz meg. Ne a problémára figyelj, mert akkor azt erősíted meg, és az növekszik, a fókuszodat másra kell irányítani áthelyezni. Ezekután a probléma szépen eltűnik, és felszabadulsz, gyógyulsz lelkileg, és fizikailag egyaránt. Meg megszeretném említeni a megbocsájtást. Mindenki csinált butaságokat, követett el a múltban hibákat. Emiatt bűntudatot, szégyenérzéseket cipelünk magunkban. Meg kell bocsájtani magunknak, ezek a félelmek is nagyon megkeseríthetik a mindennapjainkat. El kell őket engedni. Az már a múlt, az már nem te vagy. Abból sokat tanultál, és fejlődtél. Ha így tekintesz a régen elkövetett félelmekre, bűnökre, hidd el jobb lesz, jobban fogod érezni magadat. Este lazulj el, lélegezz, és figyeld magadat. Szeresd azt, aki vagy, még ha ezer hibád is van. Akkor is szeresd magad. Nincs tökéletes ember. Így vagy jó, így vagy értékes, mert nincs belőled még egy. Egyedi vagy. Nagy ölelés Aurora Amelia Joplin. Folytatás következik….

Gyöngyszemek V.

Az elmúlt napokban a változtatás fontosságába éreztem bele. Erről szeretném veletek megosztani tapasztalataimat, és meglátásaimat.

A változás fontosságát megtanultam sok nehézség árán, mert bizony, sokszor elestem, és felálltam. Beszéltem nektek az önszeretetről, önismeretről, és még sokat fogom fejtegetni ezt a témát, hiszen ennek megtanulása a boldog élet titka. Ha megtanulsz szeretni, te magad szeretetté válni, akkor mindent megtanultál. A béke kulcsfontosságú, e béke nélkül nincs boldogság. Próbáld magad körülvenni olyan emberekkel, akiknek felcsillan a szemük, ha meglátnak. Megfigyeltem, sokan nem mernek szépeket, kedveset mondani másoknak, hiszen ez pedig egy öröm, ez nem szégyen. Ha adsz magadból, viszont kapsz. Lehet, pár órán belül, lehet, egy hét múlva, vagy később, de visszakapod valamikor. Ha önmagad vagy, akkor hiteles vagy. Azt ajánlom, és fogom is, hogy próbálj magadra figyelni, időt szánni. Ez az első lépés. Néha nagyon nehéz lecsendesíteni az elmét, de sikerül, csak légy türelmes magadhoz. Hirtelen ürességet érzel, ne ijedj meg, ez nem rossz, csak elment a sok kusza gondolat. Békét érzel, ami álmosságként jelenik meg. A te belső békéd, el is aludhatsz. Sikeresen ellazultál, ezáltal gyógyul a lelked és a tested. Nagyon jó már, ha ezt végig csinálod. Önmagadat ellazítod, az elmédet lecsendesíted. Légy türelmes, megérkezik hozzád minden áldás, amit megérdemelsz. Sokszor türelmetlenek vagyunk, azonnal akarjuk a változást. A hála az, ami szintén része kell, hogy legyen a mindennapjaidnak. Légy hálás azért, hogy élsz, azért, hogy látsz, érzel, hogy szerethetsz, érezheted az illatokat, stb. Írj le pár dolgot amiért hálás vagy mindennap. Meglátod, ha kitartó vagy, és átjárja a szívedet a hála érzése, megváltozik körülötted az élet. Kitartás szükséges. A változás megtörténik, és önmagunkkal kezdődik. Emlékeztetlek, napi tizenöt perc lazulás, hála érzése, és leírása, légy kedves, és mondj kedveset másoknak, adj önmagadból, és persze mosolyogj. Kívánom, hogy éld át a békét, és sikeresen lazulj el, és a hála járja át a szívedet. Folytatás következik...