(A képet mesterséges intelligencia segítségével készítettem.)
Fájdalom ölelt át sok éjjelen,
Vak szerelem volt az életem.
Könnyek hullottak, halkan, némán,
Álmok foszlottak csillagfény-éjszakán.
Szívemen és szememen köd fátyol ült,
Örök ködben léteztem,
Még ha fájt, is szerettem,
Minden lélegzetet miatta vettem.
Becsapott szavak mély sebet hagytak,
Összetört a szívem, mit elragadtak.
Múltam titkai suttogva fájnak,
De már nem rabjai a csalfa vágynak.
Álmomból végül felébredtem,
A hajnal fényében reményt leltem.
Könnyeim már a múlt, tovatűnt,
S a szívem újra fényre gyúlt.
