Hófehér csoda

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Egy szikla repedése rejtette,

a fehér virágot, mely ott született.

Nem kérdezte, miért ott, és miért így,

csak nőtt, mint a csend, a hangtalan éjben.

Szirmain a hajnal könnye ragyog,

apró harmatgyöngyök,

mintha az ég elfeledett csillagai

bújnának meg benne –

egy hófehér csodában.

Minden szála hajlik,

minden szirma táncol,

mintha tudná, hogy az élete

rövid, lesz, de nem számít,

csak a pillanat fényessége,

ahol kitárhatja önmagát.

Amikor eljön az utolsó hajnal,

a fehér virág még egyszer felragyog.

Szirmain, mint hópihe, lassan lehullik,

és a szél dalában csendesen elbúcsúzik.

De fényét őrzi a szikla mélye,

és az ég emlékszik tiszta szépségére.