Tavaszi kertünk

 

Kint ülök a kertünk udvarában,

Szép tavaszi kora estén,

A madarak egymással énekelnek,

A békák brekegve zenélnek.

Minden oly nyugodt, csendes,

Néha egy madár elreppen,

A tücskök ciripelése hallatszik,

Ahogy az este a sötétbe hajlik.

Zölden pompázik a kertben minden,

Akácos illata száll az estben,

A gesztenyefa virágba öltözött,

Egy galambpár reá költözött.

Imádom a természet összhangját,

Csodálom a Tavasz varázsát,

A Teremtő gyönyörű alkotását.

Melyért boldogan mondok hálát.

Tavaszi szerelem

Szeretek üldögélni, és hallgatni a madarakat,

Figyelni, ahogy fújja szél a tuja magvakat,

Nézni ahogy rügyeznek a fák,

lassan leveleiket kibontják.

Tavaszi szerelem-zene szól,

Ibolya illata száll mindenhol,

Hóvirág még fehéren büszkélkedik,

hiszen első virág, aki megjelenik.

A napsugarak fénye egyre erősödik,

Általa éled a Föld, az ember is,

Átszűrődik a tuják lombjain,

Bekacsint a szobák ablakain.

A gólyavirág sárgállik a zöld fűben,

Szorgos hangyák serénykednek a tövében,

Méhecskék dolgoznak a tuja fán,

Napfényben sütkérezve bugyután.

A tavaszi szellő, langyos levegő,

Álmosítóan kedves, melengető,

Szebbet ember nem is kívánhat!

Hiszen ébredező tavaszt csodálhat.

Tavasztündérek

 

Amikor a tél kipihente magát,

A természet álmából felébred,

A tavasztündérek nagyon serénykednek,

Éjjel nappal a természetet készítik,

a tavaszt ismét elő idézik.

A kis tündérek a fűszálakat átfésülik,

a színeket életre keltik,

Újra ragyogó zölddé, puhává lesznek,

hogy apró állatoknak otthonná legyenek.

A virágok szirmait varázskrémmel bekenik,

hogy illatozzanak, ragyogjanak,

a méheknek készen álljanak,

A fákat is meghintik a szeretet energiájával,

hogy bátran nőjenek,

az állatok menedéket reméljenek.

Tavasszal minden színesebbé válik;

virágzó rétek, a pillangók, a méhek

Együtt léteznek a csodás édenben,

Illatok varázsa száll a mindenségen,

hiszen a tavasztündérek suttogása,

édes energiája, a természetet

újra életre varázsolja.