Talán egyszer a fény utat talál,
Mint csillag, mi fénye utat mutat,
S vezeti lépteid, mint álmaidat.
Talán egyszer a szél is megpihen,
Szelíden suttog, csendesen.
Mint tenger, vihar után csendben ring,
Szívedbe békét, új álmot hint.
Talán egyszer a könnyek elapadnak,
Helyette a szemed ismét ragyog.
Mint fák tavasszal, zöldül a remény,
Minden seb gyógyul, újra él a fény.
Talán egyszer a boldogság is hív,
S mint a madár, szárnyalni tanít.
Most még távolinak tűnik a hegytető,
De tudd, felérni oly gyönyörű!
