Álom kapuja

Halkan száll a csend, mint hűs lehelet,

Lágyan öleli körül testedet a sötétség,

A szemek lassan lecsukódnak,

Minden gond, mint füst, eloszlik.

Az álom kapuja most megnyílik,

Benned rejtett csodák kelnek életre,

A lelked szárnyra kél, könnyed, szabad,

A világ odakint már nem számít.

Szép tündérek halkan énekelnek,

Szent harmónia ringat téged,

A csillagok fénye, mint lágy tánc,

Édes álom, mindent elringat.

Most már nem kell semmit kérned,

Minden vágyad a csöndben oldódik,

Az álom szárnyán lebegve élsz,

Halkan, csendben útra kélsz.

Aludj szépen, a békét keresd,

A csillagok őrzik álmaidat,

Míg a reggel finoman felébred,

Te ott leszel, ahol a csend ölel.

Mesél az erdő

A Nap sugarai a fák között játszadoznak,  

A harmatcseppeken fényesen megcsillannak,  

A fák ágain a madarak gyönyörűn énekelnek,  

Az erdő, szellemével mindent megbeszélnek.

Mesélnek egymásnak régi emlékekről,  

Az erdő rejtélyes, titkos történeteiről.  

A színes pillangók örömmel táncolnak,  

Az erdő tündéreivel együtt játszanak.

A patak vize kékesen csillogva ragyog,  

Halkan kanyarogva csendesen csobolyog,  

Egy nyuszi a parton éppen szomját oltja,  

A reggeli szellő eközben simogatja.

Őz család friss harmatos füvet reggelizik,  

A kis gidák szaladgálnak, örülnek,  

Fakopáncs hangosan kopog a kemény fán,  

Az erdő lakói szorgoskodnak igazán.

Finom illatokat viszi a szél szerteszét,  

Az erdő erős, nyugtató, tiszta levegőjét,  

A természet zenéjét csendben hallgatva,  

Az emberi szívet és lelket megnyugtatja.

Gábor Bata fotója