Olyan vagy, mint a néma csend,
Nem szólsz, csak merengsz,
Szívem kiabál feléd,
Mint a kalitkába zárt veréb.
Szeretsz-e úgy,
Mint napfény a földet?
Mely akkor is ad,
Ha nem kéred?
Kérdem és várom,
Ölelésed már egy álom,
Tündérmesére vágyom,
S te leszel újra a párom.
