Hiszem, megtalál

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Ölelésre vágyom,

hogy szeressenek, igazán szeressenek,

hogy szerelmes kezek érintsenek,

lágyan, mint a hajnal első lehelete.

Reggel ne csak a napfény simogassa arcomat,

hanem ajkának meleg érintése ébresszen finoman,

hogy érezzem, fontos vagyok,

és hozzá bármikor odabújhatok.

Ő legyen az én hercegem,

ki nem csak szerelmet ad,

de biztonságot is,

egy csendes, szilárd otthont,

ahol a szavak ölelnek,

és az érintések beszélnek helyettük.

Ő, aki órákig nézne,

mintha minden mozdulatom titkot rejtene,

mintha a csend is fontos volna,

mert benne vagyok én.

Ő, aki nem ígérne mindent,

csak azt, ami valódi,

egy pillantást, egy érintést,

ami az ürességet betölti.

Mellettem állna,

ha szél fújna át a világon,

és én nem rettegnék,

mert ott lenne –

egy biztos kéz, egy halk szó,

egy érintés, ami mindent elmond.

Lennék mellette könnyű,

szabad és ragyogó,

mint a hajnal, mikor a fény

még tiszta és érintetlen,

mikor a világ csak kettőnkről szól.

Ez az, amit az érintések rejtenek:

szavak nélküli ígéret,

egy végeláthatatlan pillanat,

ami örökre tart,

s hiszem, megtalál majd.

Reggeli illatok

Reggel, mint egy friss festmény, tiszta és új,

A kávé illata, hívogatóan elvarázsol,

Pozitívitása fény a sötétben,

Új napra kelve, új gondolatokkal, reményt hozva.

Pillanatok szárnyalnak, mint lágy szellő a réten,

A napfény a tájat átöleli, mint egy anyai kéz,

Az illatok szélben titkokat zengenegek,

Minden reggel egy új csoda, a szerelem maga.

Gondolatok szárnyalnak, mint madarak a levegőben,

A szépsége ablakon át, egy csodát ígér,

A reggel, mint egy új lehetőség, tárt kapu,

Mely belépve magához vonz, és csak vonz és vonz.

A Hajnal Arca

A Hold és a csillagok álmosan,

Egymásnak jó éjt kívánva elköszönnek,

Aranyló Nap sugarai ébresztenek,

Kedvesen mindenhová beköszönnek.

A széllel öröm táncot járnak,

Ölelkeznek, bújócskáznak.

A felhők közül kukucskálnak,

A Földnek jó reggelt kívánnak.

A reggeli szellő dala énekel,

A Nap harmatos cseppeket szárít fel.

A virágok kinyílnak a Nap sugaraira,

A méhek útra kelnek illatukra.

Az ablakon bejön a reggeli szellő,

Arcom simítja, kedvesen, ébresztő!

A Nap meleg sugarai megérintenek,

Mosolyogva, boldogan ébredezek.

Csillagok üzenete

 

Lágy szellő simogatja arcomat,

Miközben nézem este a csillagokat,

Érzem a földből áradó meleget,

S közben puha fű érinti testemet.

Ahogy fekszem a fűben, álmodozom.

Mit üzennek nekem a csillagok?

Vajon titkos vágyaim teljesülnek?

Vagy a mindenségben elvesznek?

Becsukom szemeimet, s a Hold,

Ég Királynője hozzám kedvesen szól,

Üzenete szívembe mélyen behatolt:

Angyalom! Vágyaid engedd végre szabadon.

Tavaszi szerelem

Szeretek üldögélni, és hallgatni a madarakat,

Figyelni, ahogy fújja szél a tuja magvakat,

Nézni ahogy rügyeznek a fák,

lassan leveleiket kibontják.

Tavaszi szerelem-zene szól,

Ibolya illata száll mindenhol,

Hóvirág még fehéren büszkélkedik,

hiszen első virág, aki megjelenik.

A napsugarak fénye egyre erősödik,

Általa éled a Föld, az ember is,

Átszűrődik a tuják lombjain,

Bekacsint a szobák ablakain.

A gólyavirág sárgállik a zöld fűben,

Szorgos hangyák serénykednek a tövében,

Méhecskék dolgoznak a tuja fán,

Napfényben sütkérezve bugyután.

A tavaszi szellő, langyos levegő,

Álmosítóan kedves, melengető,

Szebbet ember nem is kívánhat!

Hiszen ébredező tavaszt csodálhat.

Egy csepp szeretet

 

Halkan, lágyan dúdol a szél,

lelkem darabjait viszi szerteszét,

Szétszórja a tündöklő patakban,

melyben megcsillannak,

mint fénylő cseppek a hajnali napsugarakban.

Továbbszállnak a szellő szárnyán,

Ahová csak szállnak, varázsporként,

Egy csepp szeretetet szórnak,

s dalolva tovább szerte szétszóródnak.

A virágok szírmain megpihennek,

Illatukkal vegyülve továbbrepülnek,

Szívembe visszatérnek csendesen,

s elsuttognak mindent kedvesen.

Most...

Most szeress,

amíg kezed tud

ölelni, átkarolni,

magadhoz szorítani!

Most sétálj,

amíg élvezheted

arcodon az esőcseppeket,

A lágy szellő fuvallatát,

A napfény édes simogatását!

Most hallgasd

az erdő hangját,

Ahogy füledbe dúdolja

az elrejtett dalát!

Eldúdolja a föld,

A fák, a virágok, bokrok,

hogyan kell létezni,

az életet élvezni.