A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szellő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szellő. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 9., péntek

A Hajnal Arca




A Hold és a csillagok álmosan,
Egymásnak jó éjt kívánva elköszönnek,
Aranyló Nap sugarai ébresztenek,
Kedvesen mindenhová beköszönnek.
A széllel öröm táncot járnak,
Ölelkeznek, bújócskáznak.
A felhők közül kukucskálnak,
A Földnek jó reggelt kívánnak.
A reggeli szellő dala énekel,
A Nap harmatos cseppeket szárít fel.
A virágok kinyílnak a Nap sugaraira,
A méhek útra kelnek illatukra.
Az ablakon bejön a reggeli szellő,
Arcom simítja, kedvesen, ébresztő!
A Nap meleg sugarai megérintenek,
Mosolyogva, boldogan ébredezek.

2024. március 15., péntek

Csillagok üzenete

 

Lágy szellő simogatja arcomat,
Miközben nézem este a csillagokat,
Érzem a földből áradó meleget,
S közben puha fű érinti testemet.
Ahogy fekszem a fűben, álmodozom.
Mit üzennek nekem a csillagok?
Vajon titkos vágyaim teljesülnek?
Vagy a mindenségben elvesznek?
Becsukom szemeimet, s a Hold,
Ég Királynője hozzám kedvesen szól,
Üzenete szívembe mélyen behatolt:
Angyalom! Vágyaid engedd végre szabadon.



2024. február 22., csütörtök

Tavaszi szerelem

Szeretek üldögélni, és hallgatni a madarakat,
Figyelni, ahogy fújja szél a tuja magvakat,
Nézni ahogy rügyeznek a fák,
lassan leveleiket kibontják.
Tavaszi szerelem-zene szól,
Ibolya illata száll mindenhol,
Hóvirág még fehéren büszkélkedik,
hiszen első virág, aki megjelenik.
A napsugarak fénye egyre erősödik,
Általa éled a Föld, az ember is,
Átszűrődik a tuják lombjain,
Bekacsint a szobák ablakain.
A gólyavirág sárgállik a zöld fűben,
Szorgos hangyák serénykednek a tövében,
Méhecskék dolgoznak a tuja fán,
Napfényben sütkérezve bugyután.
A tavaszi szellő, langyos levegő,
Álmosítóan kedves, melengető,
Szebbet ember nem is kívánhat!
Hiszen ébredező tavaszt csodálhat.



2024. február 13., kedd

Egy csepp szeretet

 
Halkan, lágyan dúdol a szél,
lelkem darabjait viszi szerteszét,
Szétszórja a tündöklő patakban,
melyben megcsillannak,
mint fénylő cseppek a hajnali napsugarakban.
Továbbszállnak a szellő szárnyán,
Ahová csak szállnak, varázsporként,
Egy csepp szeretetet szórnak,
s dalolva tovább szerte szétszóródnak.
A virágok szírmain megpihennek,
Illatukkal vegyülve továbbrepülnek,
Szívembe visszatérnek csendesen,
s elsuttognak mindent kedvesen.



2024. február 6., kedd

Most...


Most szeress,
amíg kezed tud
ölelni, átkarolni,
magadhoz szorítani!
Most sétálj,
amíg élvezheted
arcodon az esőcseppeket,
A lágy szellő fuvallatát,
A napfény édes simogatását!
Most hallgasd
az erdő hangját,
Ahogy füledbe dúdolja
az elrejtett dalát!
Eldúdolja a föld,
A fák, a virágok, bokrok,
hogyan kell létezni,
az életet élvezni.