Mi lenne, ha a világ tele lenne szeretettel,
Sebek helyett őszinte tiszta érzetekkel,
Mi lenne, ha a fájdalom nem rémálomként létezne,
Mi lenne, ha az emberek megértenék,
Hogy a különbség híd, nem pedig szakadék,
Mi lenne, ha a békéért nem vérontás kellene,
Hanem együtt dobbanó szívek összessége.
Mi lenne, ha a természet kedvesen,
Őszintén érintene és átölelne lelkesen,
Mi lenne, ha a zaj helyett a csend lenne a győztes,
Hol a lelkünket körül vevő villámok,
csendben jönnének mint, a fénynyalábok.
Mi lenne, ha a választás minden sorsot átírna,
Segítenének a csillagok, megkérdeznék őket az angyalok,
Fénysugárral megérkeznek az emberi szívekbe,
A földön élő létező összes ember lelkébe.
