Hajnali fényben a szőlőskert ragyog,
Napfényes álomkép, minden fürt csillog.
Kézben a metsző, selymes levél zizeg,
Táncolnak gyorsan, szorgosan a kezek.
Kosarak telnek, illat száll a szélben,
Szőlőszem álmodik, változik reménnyel.
Tölgyhordók mélyén bor lesz majd belőle,
Érik, mint sors, titkos ölelésre.
Amikor asztalra kerül a bor,
A Nap, a Föld, a munka mind benne forr.
Szüretelők mosolya, koccintás, ének,
Őszi estén bor szimfóniáját énekelnek.
