A Nő úgy szeret, mint soha nem szűnő végtelen,
Akkor is ad, ha nem kéred, hiszen erre teremtett,
Szívébe minden belefér, az érzelmekkel is elbír.
Hátán hatalmas szeretet zsákot cipel,
hiszen mindenkinek adnia kell.
Szülő, gyerek, férj, mindenki, aki belefér,
Ragyogását a szeretet adja,
fáradságát a szépsége eltakarja.
Illata mindenkit megnyugtató,
anya illata a rózsához hasonló.
A Nő a férjét úgy szereti,
mint az Istent, úgy tiszteli.
Hogyne tenné, hiszen társa,
a szívének ő a párja.
Szerelme tiszta, mint patak vize,
Megcsillan fénye a víz tükrében,
mint ahogy a szív belsejében,
Ölelése olyan, mint ahogy
A napfény megöleli a Földet.
Olyan értékes drágakő a Nő,
nála szebb virág a Földön sem nő.
