Síró szív

Belefáradt a szív a viharba,

szélbe kiáltott álmai elcsitultak.

Félelem feszül a csend határán,

s a lélek fuldokol, a mélybe húzva.

A test csak árnyék – falak közé zárva,

s a fájdalom lassan szirmot bont,

mint dércsípte rózsa egy hűvös reggelen,

mely még hinni akar a Nap csókjában.

De valahol egy rejtett pillanatban

egy halk sóhaj átszövi az eget,

s a síró szív, amely már feladni készült,

megremeg – talán valaki még engem is szeret.