Szerelem szimfóniája

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Talán létezik, talán nem,

Elképzelni nem is merem.

Valahol egy más világban,

Nem itt, e földi homályban.

Igaz szerelemről álmodom,

Hol úgy szeretnek, ahogy vagyok.

Elvárás nélkül, szelíden,

Szívemet látva, szabadon.

Mikor egymás szemébe nézünk,

A lelkünk mélyéig elérünk.

Mikor egymást átöleljük,

Álmunkban együtt elmerülünk.

Álmunkban együtt vagyunk,

Szívünk egyszerre dobban,

Testünk szerelemtől izzó,

Gyengédségben, lágyan ringatózó.

Úgy nézünk egymásra,

Mint földre szállt angyalra.

Szerelmünk illata számunkra,

Mennyei rózsák szimfóniája.

A rózsa álma

 

Hó fedte rózsa tündököl,

Méltósággal ő üdvözöl.

Harmatgyöngy a szirmain pihen,

Mint álmodó lélek szívemen.

Fagy csókolja gyenge bimbóját,

Őrzi titkait, minden báját.

Tél szigorán jóval túlragyog,

Megfagyva is szépséges, nagyon.

Nem hervad el, csak szunnyad csendben,

Élteti álmát hó-lepelben.

Lelkemben őrzöm hű képét,

Látom az élet szépségét.

S ha jön a tavasz, újraéled,

Zöldje ígér új, tiszta létet.

De most a hóban méltóan áll,

Mint ég és föld közti rózsaszál.

Rózsa

Mary éjjel, álmában csodás piros rózsákkal teli kertben járt, illatozta a rózsákat. Mikor felébredt, jól emlékezett mindenre. Az illatokat is érezte. Álmosan ivott egy kávét, és elindult dolgozni. Különösen jó kedve volt. Busszal járt a munkahelyére. Ahogy beért, az asztalon egy csokor vörös rózsa volt, és egy üzenet.

– Este hat órakor meglátogatlak, kislányom! Megtaláltalak végre!

Szeretettel, édesapád!

Mary utoljára öt évesen látta az édesapját. Anyukájával Amerikába költöztek. Azóta semmit sem tudott apukájáról, mert ő a Fülöp-szigeteken maradt. Szülei elváltak. A boldogság töltötte el a szívét. A rózsáknak olyan volt az illatuk, mint az álmában. Egy álom vált valóra.

Szerelem- gyógyulás- Malagában

 

Gyönyörű nyári este volt, a nap aranyló fényben úszott az égen. A felhőkön átszűrődő narancssárga fénysugarak kellemes hangulatot árasztottak egy igazi romantikus vacsorához illő estéhez. Maya izgatottan készült az esti találkozóra, mert a szerelme meghívta vacsorázni. Vörös estélyit vett fel, amely feszesen simult hibátlan testére. Hosszú, barna haját szépen kifésülte. Enyhe sminket tett az arcára, az ajkait vörös rúzzsal kiemelte. Azt akarta, hogy Michael szépnek lássa, az alkalomhoz illően felöltözve. Elegáns étterembe hívta meg vacsorára. Biztos volt benne, hogy Michael megkéri a kezét. Taxival ment el az étterembe.

– Szia Maya! Fontos dologról kell beszélnünk. – mondta Michael.

– Szia Michael! Rendben. – válaszolt Maya.

Maya látta, hogy az asztalra volt készítve egy szál vörös rózsa.

Michael átnyújtotta a vörös rózsát, és mondta:

– Imádod a vörös rózsát! Ez az utolsó vacsoránk együtt! Szeretném, ha szépen válnánk el.

Maya megfogta a rózsát, és ekkor egy tüske megszúrta. Spriccelt belőle a vér, de nem csak az ujjából, hanem a szívéből is. A sírás fojtogatta, de a szavak belefagytak. Nem tudott megszólalni. Nem erre számított. Olyan jól megvoltak. Mély szerelemmel szerették egymást. Nem veszekedtek soha. Mindent meg tudtak beszélni. Valamit nem vett észre? Van valakije Michaelnek? Elrontott valamit? Mi lehetett a baj, hogy el akarja hagyni? Gondolatok cikáztak a fejében. Összezavarodott. Annyit érzett, hogy a szíve majd megszakad az elhangzott mondattól. „Ez az utolsó vacsoránk együtt.” Futott végig újra Michael szavai a fejében.

Maya egy szalvétát tett a vérző ujjaira, és gyorsan kirohant az étteremből.

Michael utána sietett.

– Maya, kérlek, várj! – kiáltotta Michael.

Maya megállt, és könnyező szemekkel kérdezte:

– Miért?

– Nagyon szeretlek! – mondta Michael.

Közelebb lépett Mayához, arcát a két kezébe tette, és a szenvedély tüzével megcsókolta.

– Drága Maya! Nem akarom, hogy végignézd, ahogy meghalok. Beteg vagyok. Azt akarom, hogy úgy maradjak meg az emlékezetedben, ahogy most vagyok. Ezt akartam elmondani a vacsora alatt. – mondta Michael.

Maya meglepődve hallgatta. Már mindent értett. Magához húzta Michaelt, és azt mondta:

– Drágám! Imádlak! Ezt együtt fogjuk végig csinálni! Melletted leszek az utolsó percig!

Visszamentek az étterembe. Rendeltek vacsorát, és közben beszélgettek. Michael elmondta, hogy egy jó ideje nem érzi jól magát. Gyenge és fáradékony. Elment kivizsgálásra. Nem akarta ezt elmondani Mayának, mert úgy gondolta, semmi komoly, csak kimerült. Az állandó fejfájás az, ami aggasztotta. Tegnap tudta meg, hogy agydaganata van. Keresztülment minden kivizsgáláson az eredményt most tudta meg. Hat hónapja van hátra. Nem akarta megbántani, habár tudta, hogy nem igazán fogja megérteni Maya, miért döntött így. Nem akarja, hogy szenvedni lássa, és azt akarja, hogy Maya boldogan élje az életét. Gyönyörű, okos, és jószívű. Megérdemli a boldogságot.

Maya nagyon meglepődött. Michael élete szerelme. Nem tudná magára hagyni ebben a helyzetben. Végig mellette marad. Úgy döntött. Bármi lesz, ő nem hagyja el.

Hazamentek a vacsora után Maya otthonába. Michael elmondta, nem várja el tőle, hogy vele maradjon. Sokkal jobban szereti annál, minthogy szenvedjen mellette. Maya megmondta, márpedig végig vele marad. Viszont ezt a hat hónapot, vagy amennyi van, ki kell használniuk.

Szeretni, és szeretkezni kell. Michael ledöbbent. Micsoda nő! Csodálta, és ezért is szerette annyira. Szenvedélyes éjszakájuk volt. Még jobban szerették egymást, mint valaha. Michael végig csókolta az egész testét. A finom bőre illatát magába szívta, mely virágillatot árasztott. Törékeny testével úgy bánt, mintha porcelánból lenne, de mégis szenvedéllyel szerette. Maya végig simogatta Michael izmos testét, élvezte a férfi erejét. Biztonságot nyújtott számára. Ahogy ölelte és szerette, mintha Michaelnek a királynője lenne. Szívük egybe volt forrva. Mindenben összepasszoltak. Egymást imádták. A szenvedélyes együttlét után jót aludtak.

Reggel elmentek dolgozni. Mayának egész nap Michael járt az eszében. Nem is igazán tudott a munkájára figyelni. Hogyan segíthetne a szerelmén? Mindenhová el fogja kísérni. Hallani akarja az orvosoktól a pontos diagnózist. Lenni kell megoldásnak, gyógyírnak, hogy meggyógyuljon. Ezt el fogja mondani Michaelnek. Közben kitalálta, hogy el fogja vinni két hétre egy másik országba nyaralni. Azt hallotta, ha kikerülnek a betegek a megszokott környezetükből akkor van remény a gyógyulásra. De hová is menjenek? Valami nyugodt, de romantikus helyre gondolt.

Michaelt elkísérte mindenhová. Michael egész jól érezte magát, néha fájt a feje, ennek ellenére még dolgozott. Az orvosok valóban körülbelül hat hónapot adtak Michaelnek.

Maya sokat nézegette az internetet, hová vigye el Michaelt, gyógyulni. Megtalálta. Spanyolországba egy nyugodtabb, csendesebb helyre, Malagába. Ez egy gyönyörű sziget, és nyáron is elviselhető a meleg a magas páratartalom miatt. Sokat tudnak sétálni, kirándulni. A pálmafák alatt a homokos tengerparton csak gyógyulni lehet. Meg is vette a repülőjegyet. Ebből a zsúfolt városból jó lesz kimozdulni mindkettőjüknek. Alig várta, hogy elmondja Michaelnek személyesen a meglepetést.

– Michael, van egy meglepetésem neked! Úgy kell intézned a dolgaidat, hogy egy hét múlva utazunk nyaralni Spanyolországba, Malagába. – mondta boldogan Maya.

– Ez komoly? Tegnap még szó sem volt nyaralásról! – válaszolta meglepődve Michael.

– Drágám, én hiszek abban, hogy meggyógyulsz. Ehhez el kell innen menni, ki kell zökkenned ebből a környezetből. Azért találtam ki. Mit szólsz hozzá? – kérdezte Maya.

– Nagyon örülök neki! Tudom, hogy a legjobbat akarod. Javasolták is az orvosok. Köszönöm neked, drágám! Várom, hogy minden pillanatban együtt legyünk.

Michael nem bízott abban, hogy meggyógyul, mivel az orvosok nem mondtak neki semmi biztatót. Jóindulatú volt, és pici a daganat, de olyan helyen található, ahol nem lehetett műteni. Viszont hallott már és olvasott csodáról. Fel is szívódhat, el is tűnhet. Voltak ilyen estek. Maya pozitivitása jó hatással volt rá. Örült a nyaralásnak. hamar elteltek a napok, és eljött az utazás ideje.

Szépen bevásároltak mindent, ami kellett az utazáshoz. Izgatottan várták a reggelt, és alig bírtak aludni. A repülőgépen pihentek egy kicsit. Rövid volt az utazás, mindössze két óra.

Megérkeztek a gyönyörű szigetre Malagába.

Ahogy kijöttek a repülőtérről, megérezték a friss tengeri levegőt. Meleg volt, de finom, tiszta és sós. Mélyeket lélegeztek. Egymásra mosolyogtak, és beszálltak a taxiba, mely elvitte őket a szállodába. Szépen kipakoltak, és elindultak enni valamit. Gyönyörködtek a tenger szépségében. Nagyon közel voltak a szállodához. A pálmafák mellet sétáltak. Maya látta, hogy Michael arca kisimult az utazás fáradalmai ellenére. Ettek egy finom spanyol ételt, és sétálgattak. Eldöntötték, hogy másnap kipihenten tesznek egy nagy túrát.

Este hamar elaludtak. Reggel különösen jó hangulatban ébredtek. A friss tiszta tengerparti levegő meghozta a hatását. Megreggeliztek, ittak egy finom kávét, és elindultak.

Sok szép látnivaló volt Malagában. Megálltak megebédelni egy aranyos kis étteremben. Éppen ebédeltek, amikor egy középkorú férfi megkérdezte, leülhet-e az asztalukhoz. Nem volt hely máshol. Tele volt a kis étterem. Persze, illedelmesen mondták, hogy igen, természetesen. Ebédeltek. Egyszer csak a férfi megszólalt:

– Szeretnék bemutatkozni, a nevem Carlos Pablo Ruiz! Hogy érzik itt magukat Malagában? Ha szeretnék, szívesen ajánlok pár nevezetes szép helyet, amit érdemes megnézni. –mondta Carlos.

– Én Michael vagyok, a párom Maya! Még csak tegnap érkeztünk. Csodálatos itt! Köszönjük a kedvességét. Lehet, elfogadjuk. – válaszolta Michael.

A férfi jól öltözött volt, ötven- hatvan év közöttinek nézett ki. Kellemes kisugárzású, ősz hajú, és nagyon kedves modorú. Volt benne valami, ami miatt nagyon szimpatikusnak tűnt. Ezt Maya is érezte, és további beszélgetésbe kezdett.

– Nagyon jó kellemes itt a levegő. A tengerpart lenyűgöző, és finomak az ételek. A borok íze varázslatos! – mondta Maya.

– Valóban a borokról híresek vagyunk. Sokan járnak ide vissza.

Aki egyszer eljön nyaralni általában visszatér. Nagyon jó hely lelki, és fizikai gyógyulásra is Malaga. – válaszolta Carlos.

–Igazán? Ennek örülünk. Mi is pihenni, gyógyulni jöttünk. – mondta kicsit meglepődve Maya.

–Lenne kedvük sétálni itt egy kicsit velem? Mutatnék és mondanék valamit, ami érdekes lehet. – kérdezte Carlos.

Maya és Michael egymásra néztek. Elmenjenek-e az idegennel vagy ne. Valami vonzotta őket, és Michael megszólalt:

– Rendben menjünk sétálni. – mondta Michael.

Elindultak. Carlos elkezdett beszélni.

– Tudom, hogy meg vagytok lepődve. Gondolom nem gond, ha tegezlek benneteket? – kérdezte.

– Nem, dehogy. – válaszolta Michael.

– Köszönöm. Felfigyeltem rátok. Látom Michaelen, hogy beteg. Furcsa ez nektek, és szokatlan. Meg kellett, hogy szólítsalak titeket. Késztetést éreztem. Michael ott mélyen hívott engem. Igen, mindez hihetetlen számotokra, de mindjárt elmagyarázom. Tudok segíteni a gyógyulásban. Nem vagyok varázsló, de olyat mutatok meg, ami segíthet. Viszont ebben Michaelnek kell döntenie. Valóban meg akar-e gyógyulni vagy sem. Szeretném, ha most válaszolnál. Ha nem akarod, hogy segítsek, akkor kérlek, mondd meg. Nem kérek érte pénzt, ne ijedjetek meg. Semmi mást, csak minden nap pár órát az időtökből. – magyarázta el a dolgokat Carlos.

– Húha! Most aztán igazán meglepett minket. Milyen gyógymódot ajánl? Ezt csak szeretnénk tudni. Honnan tudta, hogy beteg vagyok? Nem is mondtuk! Én hívtam volna oda? Én nem tettem ilyet. Legyen szíves válaszolni. Utána döntök, hogy akarom-e, vagy sem. Köszönöm szépen! – Tette fel a sok kérdést Michael.

– Én azt tanítom meg neked, hogyan szeresd önmagad. Semmi hókuszpókusz. Az energiád elkezdett csökkenni, azt látom, hogy csupa szürkeség leng be. Ezt nem a valódi szemeimmel látom, hanem a mesteri szemeimmel. Igen, te hívtál. Segítségért kiabált a lelked. Én meghallottam. Nincs még itt az időd meghalni, de persze dönthetsz másként is. – válaszolta meg a kérdéseket Carlos a mester.

Bizony ő egy mester volt. Aki bölcs, és tanított. Mindig megérezte azt, ha készen állt valaki a változásokra, a gyógyulásra. Nem volt sok tanítványa. Csak ámult Michael és Maya azon, amit hallottak. Maya Michaelre nézett a nagy szemeivel. és várta a válaszát.

– Rendben, Carlos, meggyőzött. Mikor kezdjük? Szeretnék meggyógyulni. – válaszolta Michael.

Maya nagyon örült, hogy Michael így döntött.

– Ha nektek is megfelel, akkor minden nap ebéd után két- három órát beszélgetnék Michaellel a tengerparton. Semmi mást, csak ásványvizet hozzál magaddal. – mondta Carlos Mester.

– Rendben, akkor holnap egy órakor találkozunk a szálloda előtt. – válaszolta Michael.

Elköszöntek a Mestertől, és visszaindultak a szállodába. Nagyon meg voltak lepődve. Milyen érdekes dolog történt velük. Kicsit kételkedtek, de úgy gondolták, nincs mit veszíteniük. Ez nagyon gyorsan történt. Viszont volt bennük valami jó érzés ezzel a dologgal kapcsolatban. Megvacsoráztak, majd kiültek a tengerpartra a homokba, és végig néztek egy naplementét. Gyönyörű volt. Azután bementek, és szerették egymást.

Szenvedélyesen szeretkeztek. Aztán egy jót aludtak, az ablakon beérkező friss tengerparti levegő nyugodt alváshoz segítette őket. Másnap várták a találkozót.

Maya úgy döntött, hogy elmegy vásárolni, amíg Michael a Mesterrel beszélget. Megebédeltek a szállodában. Maya elment, Michael a tengerpartra igyekezett. Ahogy sétált, látta, a Mester már várja. Sétálgatott a parton.

– Szép napot, Carlos! – köszöntötte Michael.

– Magának is, Michael! – válaszolt Carlos Mester. - Akkor kezdjünk is hozzá. Szeretnék neked elmondani pár dolgot, mire számíthatsz. Ha esetleg mégis meggondolnád magad, én megértem. Még most az elején tisztázni szeretnék egy két dolgot, azzal kapcsolatban, hogy mi vár rád. – mondta a Mester.

– Rendben, hallgatom. – felelte Michael.

– Ez, amit én tanítok, az önszeretetről szól. Beteg lettél, mert nem szereted magad. Persze, ehhez kapcsolódik még az, amit örököltél a szüleidtől. Első dolgunk az lesz, hogy megmutatom, hogyan engedd el a haragot és gyűlöletet, amit magad iránt érzel, fontos a megbocsátás is önmagad felé. Mások iránt is, de a legfontosabb önmagad iránt megbocsátani. Sok minden történt veled gyerekkorodban. Sok trauma ért. Látom. Olvasok benned, az életedben, a fejedben, érzéseidben. Ne kérdezd, honnan tudom. Majd egyszer te is eléred ezt. Most, amit tudnod kell,  bizony sokszor lesz fájdalmas számodra, nem testi, hanem érzelmi szinten. Elengedni, de előtte felhozni a sok sérelmet, sérült érzelmeket, bizony fájdalmas. Hiszen újra átérzed azokat, ha nem olyan erősen, mint a múltban, de érezni fogod. Nem lesz kellemes. Akkor is akarod? Készen állsz? Hosszú lesz, hónapokba telik, de meggyógyulsz, nem csak testileg, lelkileg is. – magyarázta el a lényeget a Mester.

– Szeretném végig csinálni. Hiszen biztosan nem véletlenül jöttünk ide nyaralni. Kaptam egy második esélyt. Vállalom azt, amivel jár. – válaszolta Michael. Veszíteni nem veszíthetek, csak nyerhetek.

A Mester elkezdte tanítani Michaelt. Visszamentek együtt a gyermekkorába. Sok fájdalmas trauma volt elrejtve, amikről, azt hitte, már elengedte őket. Volt, hogy belekönnyezett. Mindennap tanult valami újat. Sok mindent meg kellett bocsájtani önmagának, amiktől szintén szépen megvált. Fájdalmas érzések özöne. Rájött, hogy tényleg nem szereti önmagát. Azt hitte, jóban van magával. Tévedett. Sőt, haragudott magára, nagyon magas fokon. Ezért lett agydaganata. Mindezt a hat nap alatt megtanulta.

Amikor nem a Mesterrel volt, akkor Mayával megbeszélték a dolgokat. Ő mindenben támogatta, átsegítette a szeretetével Michaelt. Maya tudta, látta, hogy milyen nehéz ez a folyamat érzelmileg Michaelnek. Maga is meglepődött, mik vannak a múltjában, hiszen soha nem beszélt róla. A családjáról sem tudott semmit. Nem véletlenül. Elfojtott rengeteg fájdalom. Michael egy magabiztos, karakteres, de finom jellemű férfi volt. Viszont, mint kiderült, belül egy sérült érzelemmel rendelkező emberként élt. Ezek a dolgok lassan, de távoztak Michaelből.

Carlos megtanította neki hogyan kell elengedni. Ehhez Michael is kellet. Képes volt szembenézni a legnagyobb félelmeivel. Bátorság nélkül ez nem ment volna. Jól haladt.

Sokat sétáltak, és a pálmafa alatt szerettek üldögélni. Összeölelkezve, boldogan. Kivittek egy finom pohár bort, és kortyolgatták, miközben minden este végig nézték a naplementét. Ennél szebb látványt és érzést sehol nem éreztek. Nem volt kedvük hazamenni, a zsúfolt városba, Párizsba. Eljött az utolsó nap, az elköszönés Carlos Mestertől. Azon gondolkodtak, hogyan hálálják meg ezt a Mesternek. Egy üveg finom bort vettek neki. Igaz, megbeszélték, hogy interneten és telefonon tovább segíti Michaelt egészen addig, amíg szükséges. Utolsó tanítási nap volt, és véget ért. Maya is odament hozzájuk. Vitte az ajándékot.

– Kedves Carlos! Szeretnénk neked megköszönni azt, amit Michaelnek adtál. Azt, hogy elkezdted vele megtanítani az önszeretetet. Azt mondtad, pénzt nem fogadsz el tőlünk. Szeretnénk ezt átadni neked, és este meghívnánk egy vacsorára. – mondta Maya. Átnyújtotta Maya az üveg bort.

– Nem is tudom ezt neked meghálálni, Mester, soha! Tiszta szívemből köszönöm szépen! Tartani fogjuk a kapcsolatot, és a további tanítást, elmondod majd telefonon, vagy emailben. – mondott hálát Michael.

– Nincs szükség a hálálkodásra. Ez nem igazán az én érdemem. Ez Michaelé. Ha ő nem áll készen, akkor nem indul be nála a gyógyulás és a tisztulás folyamat! Köszönöm szépen a finom bort, és elfogadom a vacsora meghívást! – válaszolta a Mester.

Elköszöntek egymástól, és abban maradtak, hogy este találkoznak az étteremben. A Mester mosolygott, mert látta, hogy Michael egyre tisztább, és a feketés szürke köd, ami körbevette, egyre oszlik szét. A gyógyulás elindult. Maya szeretete és szívbéli szerelme Michael iránt csak erősítette a gyógyulást.

Michaelnek egyre kevesebbet fájt a feje. A jó tiszta tengeri levegő, a nyugodt környezet, a tanítás és Maya odaadó figyelmessége, szeretete együtt gyógyította.

A Mesterrel eltöltöttek egy utolsó kellemes estét. Beszélgettek, nevetgéltek, viccelődtek. Hatalmas humora volt a Mesternek. Persze a jó finom bor, amit fogyasztottak, hozzásegített a jó hangulathoz. Elköszöntek egymástól. Másnap hazautazás. Szomorúak voltak, mert nagyon jól érezték magukat Malagában. Mindent összepakoltak, és lefeküdtek aludni. Reggel még tettek egy sétát a tengerparton, és megbeszélték, hogy újra visszajönnek. Megszerették a csodás helyet, hiszen itt kezdődött el Michaelnek egy új élet, természetesen Mayával.

Nyugodt volt az útjuk hazafelé. Mind a ketten saját otthonukba tértek haza. Másnap Michaelnek mennie kellet az orvosához, mert az új vizsgálatokat akart elvégezni rajta.  Látni akarta. mennyire haladt előre a daganat. Maya megígérte, hogy elkíséri. Jót pihentek, hiszen elfáradtak az utazásban.

Reggel hívták egymást, és találkoztak a kórház bejáratánál.

Izgultak, amikor véget ért a kivizsgálás, vajon mit mond az orvos. Michael jobban érezte magát, de hát akkor is az eredmények fontosak. Behívták őket az orvos irodájába.

–  Örömmel tudatom, kedves Michael, hogy az eredményei meglepően jók! A daganat alig látszik. Összehúzódott. Úgy néz ki, fel fog szívódni. Nagy a valószínűsége, hogy pár hónap, és eltűnik. Maga meg fog gyógyulni! – közölte mosolyogva az orvos.

–  Ez valóban jó hír! – válaszolta Michael!

–  A gyógyszerek adagjait lecsökkentettem. Egy hónap múlva újra elvégezném ezeket a vizsgálatokat. Akkor találkozunk újra. – mondta az orvos.

Átnyújtotta a papírokat és a recepteket, majd elköszöntek egymástól.

Michael és Maya egymásra mosolyogtak, és boldogan megölelték egymást. Erre számítottak, de mégis egy bizonyíték volt arra, amit tudtak.

Michael minden nap figyelte önmagát, és alkalmazta azt, amit Carlos Mester tanított neki. Voltak nehezebb napok és könnyebbek. Hosszú folyamat volt az egész, de megérte. Gyógyult, és egyre jobban érezte magát. Elkezdte szeretni önmagát. Egy hónap múlva visszamentek az orvoshoz, és a daganat eltűnt! Teljesen felszívódott. A gyógyszereket sem kellett tovább szednie. Meggyógyult. Két hónap múlva kellet újra az orvoshoz menne Michaelnek. Akkor is mindent rendben talált. Boldogok voltak Mayával. Felhívták a Mestert.

 – Szia Carlos! Jó hírünk van! A daganat teljesen eltűnt! Meggyógyultam! – mondta örömmel Michael.

–  Sziasztok! Ez nagyszerű hír! Köszönöm, hogy elmondtátok! – Mondta örömmel a Mester.

– Lefoglaltuk már most a repülőjegyet, és megyünk a nyáron hozzád! Ott fogunk megesküdni! Szeretnénk felkérni tanúnak, Carlos Mester! – mondta Michael lelkesen.

–  Boldogan vállalom! Megtiszteltek engem! Már nem soká jöttök! Pár hónap. Addig is, Michael, folytasd, kérlek, amit megbeszéltünk. Nagyon várom, hogy személyesen is láthassalak benneteket, és megbeszéljük az elmúlt hónapok eseményeit. –– válaszolta a Mester örömmel.

Elköszöntek egymástól. Teltek a napok, hetek, hónapok. Maya izgatottan készült az esküvőre. Együtt kiválasztották a mennyasszonyi ruhát Michaellel. Csodaszép volt benne. Michael nézte a szerelmét, és tudta, ő a legnagyobb csoda az életében. Eljött az utazás napja. Várták a találkozást a Mesterrel. Az utazás simán ment. Megérkeztek. Boldogan ölelték meg egymást a Mesterrel. Az esküvő napja is elérkezett. Maya gyönyörű volt a hófehér mennyasszonyi ruhájában, Michael is ki volt virulva. Ragyogtak mind a ketten. A Mester nagyon boldog volt, mert látta a fiatal párt, és azt is, hogy együtt maradnak egy egész életen át. Igazi szerelmespár. Ez nem karmikus, ez több annál.

Maya és Michael boldogan éltek, de nem Párizsban, hanem Malagában. Odaköltöztek. Michael teljesen meggyógyult, és elérte azt a szellemi, érzelmi szintet, spirituális tudást az életében, amit Carlos Mester. Sokat találkoztak és beszélgettek egymással. Neki is lettek tanítványai.

Mayának örökre hálás volt. Nem hagyta el, hiába kérte azon a napon az étteremben. Az igazi szerelem az: ha akkor is szeretnek, és nem hagynak el, ha baj van. Jóban rosszban mindig együtt maradnak.

Tüske

 

Maya izgatottan készült az esti találkozóra mert a szerelme meghívta vacsorázni. Vörös estélyit vett fel, amely feszesen simult hibátlan testére. Biztos volt benne, hogy Michael megkéri a kezét. Taxival ment el az étterembe.

– Szia Maya! Fontos dologról kell beszélnünk. – mondta Michael.

– Szia Michael! Rendben. – válaszolt Maya.

Maya látta, hogy az asztalra volt készítve egy szál vörös rózsa.

Michael átnyújtotta a vörös rózsát, és mondta:

– Imádod a vörös rózsát! Ez az utolsó vacsoránk együtt! Szeretném, ha szépen válnánk el.

Maya megfogta a rózsát, és ekkor egy tüske megszúrta. Spriccelt belőle a vér, de nem csak az ujjából, hanem a szívéből is.

A kávé

 

A Nap arany fényben úszott, ahogy ment le az égen. A tenger nyugodtan hullámzott, a friss szellő simogatta Sarah arcát, ahogy behunyt szemmel élvezte. A homok kellemesen meleg volt, és élvezte, ahogy lábujjait beletúrja. Mindig ide járt ki, ha csak egy kicsit is csendre, nyugalomra vágyott. A naplemente látványa, a tenger morajlása, a friss levegő ámulatba ejtette, nem tudta megunni, újból és újból csodálta. Elgondolkodott az életén, hogy mennyi szenvedésen, és fájdalmon ment keresztül. Több mint tizenöt évig nem látta a valóságot. Annyira szerette a párját, hogy mindent elviselt, és nem is gondolta azt, hogy ez lehetne másképpen is. Átélt megaláztatásokat, megcsalást, a párja kihasználta minden tekintetben. Dolgozott, mint egy gép, ha kellett két munkahelyen, a párja meg otthon heverészett. Most viszont valami történt. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra leesett a rózsaszín szemüveg a szeméről. Tudta, annyira szerette a párját, hogy nem látta mindezeket a dolgokat. Ennek így kellett lennie, nem bánja, már nem. Mindig is szeretni fogja gyermekei apját, de már csak, mint gyermekei apját. Visszagondolt arra, mi is történt vele. Eszébe jutott az első találkozás az igaz szerelmével. Mosolygott, mivel vicces volt. Felidézett minden percet. Éppen kifelé tartott a bevásárló központból, mind a két keze tele volt táskákkal, és próbálta a válltáskájába tenni a pénztárcáját, amikor kiesett a kezéből. Ahogy lehajolt érte, egy férfi is lehajolt, hogy felvegye neki. Felvette, és fel akart egyenesedni, a férfi is, és pont egyszerre történt, erre összekoppantották a fejüket. Vicces volt, és nevettek, de amikor ránéztek egymásra és a tekintetük találkozott, egy furcsa érzést éreztek mind a ketten. Zavarba jöttek, és nevettek. Valami furcsa vibráló erő jelent meg kettejük között. A férfi negyven körüli, barna, enyhén őszülő hajú, kék szemű, kellemes arcú, intelligens kinézetű volt. Sarah harminchét éves, átlagos testalkatú hosszú fekete hajú, barna szemű, szép arcú nő volt. Sarah megszólította a férfit:

– Nagyon szépen köszönöm, hogy segíteni próbált.

– Ó, nagyon szívesen. Önnek is fáj a feje? – kérdezte a férfi.

– Igen, sajog, jól összekoppantunk. – válaszolta Sarah.

– Meghívhatom egy kávéra? Szeretném enyhíteni a fájdalmát. – mondta huncutul a férfi.

Sarah elgondolkodott, elmenjen-e vagy sem? Nagyon régen nem beszélgetett idegennel, na és a férfiban volt valami, ami vonzotta. Jóképű volt és intelligens, de ő nem ismerkedik soha idegennel. Úgy döntött, iszik vele egy kávét, ebből nem lehet gond.

– Rendben, benne vagyok, igyunk egy kávét. – válaszolta.

A férfi kikérte a kávékat, és elkezdtek beszélgetni.

– Szeretnék bemutatkozni, a nevem Axel William. – mondta a férfi.

– Az én nevem Sarah Smith. – mutatkozott be Sarah. Zavarban voltak mind a ketten.

– Sarah, nehogy azt hidd kérlek, hogy minden nőt meghívok egy kávéra, akivel véletlen összeütközöm a bevásárlóközpontban, te vagy az első. – próbált magyarázkodni Alex.

– Én sem kávéztam még egy idegen férfival sem, akivel össze koppantottam a fejem. – mondta kuncogva Sarah.

– Mindig ide jársz vásárolni? – puhatolózott óvatosan Alex.

– Igen, minden pénteken munka után itt szoktam bevásárolni egy hétre. – válaszolta naivan Sarah.

Alex megörült, mert tudta, akkor még láthatja, megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett, ami arra késztette, hogy kérdezzen Sarahtól.

– Fáj még a fejed? – az enyém már nem sajog. – mondta.

– Nem, már nem fáj. – válaszolta kissé zavartan Sarah, – de most már mennem kell.

– Igen, nekem is. Örülök, hogy megismertelek, és remélem még találkozunk. Szeretném. – mondat Alex, és Sarah arcát figyelte miközben a választ várta.

– Nem is tudom, én férjnél vagyok, és hát ez nem lenne helyes, de köszönöm szépen a kávét.

Alex sejtette, hogy van párja Sarahnak, de nem igazán érdekelte, mert azt érezte, ez a nő az, akire egész életében vágyott. Mikor azt mondta Sarah „hát” akkor tudta van remény, és ennek a pici reménynek is örült. Amit érzett, az szokatlan volt, és tudta, türelmesnek kell lennie, ha el akarja nyerni Sarah szívét. Következő pénteken Alex várta türelmesen Saraht, nézte a parkolót mikor látja meg Saraht, izgatott volt. Megérkezett és sietett elébe.

– Szia Sarah! – köszönt boldogan Alex.

– Szia Alex! – köszönt viszont Sarah.

– Hogy vagy? Milyen heted volt? – kérdezgette Alex. Segíthetek bevásárolni? Én már túl vagyok rajta.

– Rendben, ha ráérsz! – válaszolta Sarah.

Alex nagyon örült, mert addig is beszélgethetnek, és Sarahval lehet. Szerette nézni Sarah mosolygós kedves arcát, minden szavát szívta magába ahogy hallgatta. Mikor mellette sétált érezte az illatát, és egyre jobban kívánta őt mindenestől, az egész nőt.

– Alex te, hogy vagy? Ugye nem véletlen, hogy pont itt vagy, pont most? – kérdezte mosolyogva Sarah.

– Bevallom neked vártalak, mély nyomot hagytál itt bennem a múlt pénteken. Ismét ittak egy kávét, és Alex egy pillanatra eltűnt, és visszatért egy szál rózsával.

– Virágot a virágnak! Remélem szereted a rózsákat. – adta át Alex, és figyelte Sarah arcát, reakcióját.

– Ó, köszönöm szépen, és megillatozta a rózsát Sarah, milyen finom illata van! – mondta.

– Ezt miért kaptam? – kérdezte meglepetten.

– Vártalak, és örömet akartam okozni, hiszen olyan szép vagy, és remélem örülsz neki. – válaszolt Alex.

Péntekenként találkoztak és kávéztak, beszélgettek. Sok mindent megtudtak egymásról, ami mind kettőjük számára kedvező volt. Sarah megtudta, hogy Alex két éve elvált, a felesége beleszeretett egy másik férfiba. Egy vállalatnál dolgozik, mint informatikus, és van egy tizenkét éves fia. Volt két rövid kapcsolta, de nem jelentett neki semmit sem. Sarah is elmondta, hogy a kapcsolata nem jó már a férjével pár éve. Valahogy minden elromlott köztük. Alex ezt sejtette is, hiszen az első kávéra sem ment volna el vele. Ha eddig várt az igaz szerelemre, és most itt ül előtte, akkor vár mindaddig, amíg Sarah készen nem áll arra, hogy megnyíljon neki. Minden péntek a legszebb nap volt nekik. Sokat nevettek, egyre jobban megismerték egymást, sok közös volt bennük. Mind a ketten imádtak olvasni, és kirándulni a természetben. Szerették a csípős ételeket és a finom bort.

– Alex elárulod nekem mi a rossz szokásod, de őszintén kérlek válaszolj kérlek! – kérdezte kuncogva Sarah.

– Utálom a papucsot, és mindig zokniban mászkálok a házban. Na, és szeretek filmezés közben nassolni, enni. Ezt sokan nem tudják elviselni. – válaszolta mosolyogva Alex.

– A te rossz szokásodat hallhatom? – kérdezte Alex.

– Hát… tudod én, ha ideges vagyok rágom a körmömet, piszkálom. – mondta zavarában Sarah.

– Azt hiszem nem a legjobb dolog, de nem tudtam abbahagyni próbálkoztam, de a tied is érdekes. – fejezte be a témát Sarah.

– Mindenkinek van, csak el kell tudni fogadni a másik gyengeségeit. Nincs tökéletes ember.

– Az nincs, de együk meg a desszertet, mert még a végén megromlik! – viccelődött Sarah.

Telefonszámot cseréltek. Megpuszilták egymást, és elköszöntek egymástól.

Alex nem hívta soha, várt, hogy Sarah hívja, nehogy kellemetlen helyzetbe hozza, várt türelmesen. Alig várta, hogy megcsókolja, megölelje, hogy szerethesse. Sarah is azt vette észre, hogy hiányzik neki Alex, hiányoznak a beszélgetések, a társasága. Ott, mélyen, várta, hogy megölelje, szeresse, de zavarban volt, hiszen férjnél volt. Egy napon Alex megemlítette nem menne-e el vele pár órára fürdőbe, egy szaunázásra, mivel látta, hogy Sarah fáradt, és jót tenne neki, és végre kettesben lehetnének. Sarah örült neki, és kért is egy szabadnapot. Délelőtt elmentek egy közeli város fürdőjébe, zavarban voltak, mint a tinik. Nézték egymást. Alex viccelődött, és egyre többször és jobban magához szorította Saraht. Érezték egymást, és érződött a testi vonzalom, ami csak erősödött. Alex megkérdezte, hogy szeretné-e, ha egy órácskára felmennének hozzá, úgymond pihenni egy kicsit. Sarah akarta, tudta, a szíve mélyén készen áll. Azt is tudta, most végleg véget ért a házassága, ha most elmegy Alexhoz. Mindennél jobban akarta férfit, akarta, hogy szeresse. A férje már jó ideje nem szerette, és nem ölelte. Alex egy csokor rózsát rendelt, és felvitette a szobába, meglepetésként Sarahnak. Beléptek a szobába. Ahogy becsukódott az ajtó, hirtelen egymásnak estek, annyira vágytak már egymásra, és olyan erős volt a szenvedély, a kívánás, hogy szinte robbantak mindketten. Az első csók forróbb volt, mintsem gondolták, az első érintés izgatóbb, mint remélték. Alex akár milyen erősen akarta is, lágyan visszafogta magát, és szenvedéllyel ugyan, de végig csókolta Sarah mindenét. Nem sietett, hiszen arra várt már fél éve, hogy szeresse őt. Imádattal és finoman forrtak össze. Sarah olyat érzett, amit még soha, Alex szenvedélyesen, de lágyan szerette, csókja mámorító volt, az érintése izgató, az illata kábító. Érezte, a szíve hevesen dobog, de az Alexé is. Az első együttlétük maga volt a csoda. Sarahnak sikerült teljesen oda adnia magát, átadnia önmagát, Alexnak, mert a férfi mindent megtett, hogy az együttlétük csodás legyen, hiszen annyira szerette. Sarah nem bánt meg semmit, tudta Alex az igazi. Boldogan, mosolyogva feküdtek az ágyban. Sarah a rózsákat illatozta, Alex Sarah haját simogatta. Nem kellettek szavak, az érzések elegendőek voltak. Felöltöztek egymásra néztek Alex tudta Sarahnak most nem lesz könnyű dolga, mert megismerte annyira, hogy tudta a férjének el fogja mondani, hogy van valakije. Lépni fog.

- Sarah! Ha bármi probléma lenne kérlek hívj, és megyek hozzád! – mondta Alex.

- Tudom, hogy számíthatok rád! Ezt egyedül kell lezárnom, elboldogulok a férjemmel. Köszönöm, hogy vagy nekem! – válaszolta Sarah. Megcsókolták egymást, és Sarah hazaindult.

Miközben hazafelé vezetett, százszor megtervezte mit, és hogyan fog mondani a férjének. Hát semmi nem úgy lett. Este amikor a gyerekek elaludtak így szólt a férjének:

– Szeretnék neked mondani valamit. A mi házasságunknak vége. Van valakim, és nagyon szeretem. – mondta kissé félve Sarah.

– Nem hiszem el, ez nem igaz! Mindezeket csak kitalálod! – válaszolta a férj dühösen.

– De bizony igaz! Szeretném, ha elköltöznél, holnap megyek az ügyvédhez, mert el akarok tőled válni. Nem éltünk már jól, nem voltam boldog, már nem szeretlek. Tudd nagyon szerettelek, de te engem nem, csak kihasználtál, most már tudom. Vége.

A férj nem akarta elhinni, de látta bizony komolyan gondolja a felesége, amit mondd, és az igazat mondja. Hirtelen összeszorult a szíve ahogy érezte elveszítette, most értette meg nem becsülte meg, nem szerette eléggé, pedig mindent megkapott, amit akart tőle, figyelmességet odaadást, amit kért. Tudta hibázott, de már másé lett. Elfordult és egy könnycsepp gurult le az arcán. Kiment a szobából, hogy ne lássa a felesége a könnycseppeket az arcán.

Elváltak. A férje elköltözött, Sarah maradt a házban. Alex egyre többet ment hozzájuk, a gyerekek is elfogadták. Sarah boldog volt, mert Alex nagyon szerette és tisztelte, mindent, mit tudott megadott neki. Imádták egymást, és született egy kislányuk. Boldog párkapcsolatban éltek. Sokat nevettek, és kirándultak, utazgattak.

Mindez, ahogy lepergett Sarah elméjében az egész történet, mosolygott. A tengerparton a homokban ülve az jutott az eszébe, milyen jól döntött, hogy elfogadta sok évvel ezelőtt kávé meghívást.

Bejegyzés kiemelése

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás