Lágy érintés, mint szél az éj szárnyán,
Halk rebbenés, mely szívet ér s kitár.
Bőrön suhan, akár egy régi dallam,
Mitől a lélek csendben fel-felsajdít halkan.
Mint óceán hulláma partot mosva,
Úgy ér kezed lelkemhez, titkon osonva.
Nyomot hagy, mint napfény az égen,
S bennem a csend örökké szól majd szépen.
Szavak helyett beszélnek újjaid,
Tört falakat érint, s lágyan ölel meg.
Egy pillanat, s évek hullnak le rólunk,
Az érintésben ott vagyunk, s újra lesz holnapunk.
Az érintés örök, mély, akár az álmok,
Tükröt tart a szívnek, s felragyognak távok;
S ahogy bőr a bőrhöz simul csendben,
Lelkek szólnak össze egy végtelen percben.
