Drága Angyalok

Drága Angyalok, hol vagytok?

Szükségem van rátok nagyon,

Láthatatlan világotok,

Számomra rendkívül titokzatos.

Néha érezlek titeket,

Most hogy a karácsony közeleg,

Kérlek térjetek be hozzánk,

Szórjátok szét a szeretet fény dalát.

Drága Angyalok köszönöm szépen,

Szerettek, itt vagytok ragyogtok,

Kicsi házamba harmónia, béke honol,

Angyali szárnyatok szeretete mindent átkarol.

Szeretet karjaiban

Mint lágy szellő, ha éjben útra kél,

Anya karjában a bánat tűnik el.

Az ölelésében csenddé válik a szél,

S a szívem újra otthonába tér.

Ölelése, mint álom, szelíd dal,

Mely szárnyra kel, mint vágyak lángja,

Anya karja, szent béke, nyugtató,

S szeretettel él, mi szívembe ered.

Mint tengerpart, hol lágyan ér a víz,

Anya karjában minden fájdalom szűnik.

Szívébe zárva ringat és elrepít,

Hol nincs, mi bánt, csak boldog álmom hív.

Az ölelésében megnyugszik a szív,

Mint puha párnán szunnyadó csoda.

Mert Anya öle mindig hív, szeret,

S szeretettel ad, mi szívembe ered.

Szeretet karjaiban

Mint lágy szellő, ha éjben útra kél,

Anya karjában a bánat elvész.

Az ölelésében csenddé válik a szél,

S a szívem újra otthonába ér.

Ölelése, mint álom, szelíd dal,

Mely szárnyra kel, mint a vágyak lángja.

Anya karja, szent béke, nyugtató,

Mely szeretetet ad, szívem boldogító.

Mint tengerpart, hol lágyan ér a víz,

Anya karjában minden fájdalom szűnik.

Szívébe zárva ringat, s elrepít,

Hol nincs, mi bánt, csak boldog álmom hív.

Az ölelésében megnyugszik a szív,

Mint puha párnán szunnyadó csoda.

Mert Anya öle mindig hív, szeret,

Szeretete az, mi mindig velem ragyog,

Ölelése, szívemben örökre marad.

Őszi könnyek

Gabriella végignézett a szobán, majd utoljára leült az ágyra. Végigsimított rajta. Kinézett az ablakon: gyönyörű, napsütéses ősz volt; színes falevelek hullottak. A szél felkapta őket, játszott velük. Gabriella könnyei is hullottak, mint a falevelek. Bánat és öröm keveredett bennük. Édesanyja benyitott.

– Kislányom, ne sírj! Új élet vár rád! Mi mindig szeretettel várunk haza – ölelte át.

– Tudom, Anya! Jó lesz külföldön is, de bármennyire is távol leszek, a szívem mindig haza húz, ahol Te vagy – zokogta.

Erre már az édesanyja könnyei is hullani kezdtek, mint az őszi falevelek a fáról.