(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Ahogy megtanultam olvasni, a könyvek a legjobb barátaimmá váltak. Egyetlen lapozás elég volt, hogy belépjek egy másik világba, ahol minden lehetséges, és ahol a valóság határai elmosódtak. Imádtam elmerülni bennük – nemcsak olvastam, hanem éltem is a történeteket. A szereplők fájdalmát a szívemben éreztem, az örömük az enyém is lett. A tájakat nemcsak elképzeltem, hanem láttam magam előtt, mintha valóban ott járnék. Néha még az illatokat is éreztem – a tenger sós permetét, a frissen vágott fű üde aromáját vagy egy régi könyv megsárgult lapjainak nosztalgikus illatát.
Volt, hogy annyira magával ragadott egy történet, hogy képtelen voltam letenni a könyvet. Az idő elveszítette jelentőségét, és hajnalig olvastam, pedig tudtam, hogy másnap iskola vár. Mégsem bántam. A könyvek olyan világot nyitottak meg előttem, amelyben valódi boldogságot találtam – különösen zárkózott természetem miatt.
Nem volt olyan téma, ami ne érdekelt volna. Mindent olvasni akartam. A könyvek iránti szeretetem sosem halványult el – épp ellenkezőleg, egyre mélyebb lett. Volt, hogy egy-egy kedvenc regényt újra és újra elolvastam, mintha régi ismerőssel találkoznék, akinek minden szava kincset ér. Ismerősökkel cserélgettük a könyveket, s ahogy egyik kézből a másikba vándoroltak, lapjaik meggyűrődtek, gerincük megkopott – de számomra ettől lettek még értékesebbek.
Gyermekként az újságokat is falva olvastam. Annyira szerettem az olvasás varázsát, hogy még az iskolába is becsempésztem a könyveket. Szünetekben vagy egy unalmas óra alatt, titokban, a pad alatt lapozgattam őket, és hagytam, hogy magukkal ragadjanak egy másik valóságba. Oda, ahol a világ szebb, a történetek izgalmasabbak, és ahol a képzeletem szabadon szárnyalhatott.
Gyerekként nem mindig volt könnyű megélnem a mindennapokat, de a könyvek ott voltak nekem. Egy biztonságos menedék, egy kapu más világokba, ahol minden érzés tisztább, minden történet csodásabb, és ahol önmagam lehettem.
A könyvek számomra kincsek. Nem csupán betűk egymásutánja, hanem élettel teli csodák, amelyek megváltoztattak, formáltak, és végül azzá tettek, aki ma vagyok.
