Reggeli Hála

 

Milyen szépen éledezik minden,

A természetnél szebb nincsen,

Friss virágillat, madarak éneke,

Ébredező napsugár melengető fénye.

Erre ébredezni maga a csoda,

Harmatos cseppek csillognak,

Napfényben egyre csak pompáznak,

A felhő mögül a napsugarak kukucskálnak.

Hálás vagyok minden percért,

Át is élem drága kincsként,

Köszönöm, Istenem, neked e perceket,

Minden reggel hálát adok neked.

Arany Napfény

 

Napfény sugarai üdvözölnek reggel,

Rám mosolyog, ébreszt szeretettel,

Kellemes meleg éltető erővel,

Napindító csendes reménységgel.

Fénylő sugarai életet lehelnek a mának,

Aranyköntösbe varázsolnak tájat,

Az üde fű virág is meghajol,

ahogy az érintésére válaszol.

Tó vízen táncoló csillagok ezek,

A madarak is ebben fürdenek meg,

Lágyan átölelik a Földet és Eget,

Sugározzák fényük mindenkinek.

Egy csepp szeretet

 

Halkan, lágyan dúdol a szél,

lelkem darabjait viszi szerteszét,

Szétszórja a tündöklő patakban,

melyben megcsillannak,

mint fénylő cseppek a hajnali napsugarakban.

Továbbszállnak a szellő szárnyán,

Ahová csak szállnak, varázsporként,

Egy csepp szeretetet szórnak,

s dalolva tovább szerte szétszóródnak.

A virágok szírmain megpihennek,

Illatukkal vegyülve továbbrepülnek,

Szívembe visszatérnek csendesen,

s elsuttognak mindent kedvesen.