A Nő

A nő a hajnal első fénye,

beragyog mindent, a lénye,

meleg ölelés egy hűvös estén,

otthon, ahová mindig visszatérsz.

A nő a kezdet, a bölcső, az élet,

feleség, aki társként áll melletted,

anya, aki a szíved ritmusára lélegzik,

nagymama, aki meséivel időt fon köréd.

A nő erő, mely csendesen nevel,

szeretet, amely sosem fogy el,

óvó kar, ha vihar közelít,

és mosoly, mely mindig melegít.

A nő a mennyei csoda,

egy dallam, ami a szívhez szól,

egy lágy sugár, mi folyton dalol,

és egy szív, mely míg dobban;

Örökké szeret.

Álom

Ella úgy döntött, egy görbe estét csinál magának. Még lehet, talál valakit, aki egy kicsit kényezteti ma este. Egy kis rúzs, feszülő ruha, melleket kiemelte, magassarkú cipő és indulás. Belépett a bárba, feltűnő öltözéke, sminkje magára vonzotta a tekinteteket. Leült és kért egy koktélt. Hopp, már ott is volt mellette egy jóképű férfi. Beszélgettek. Még egy koktél, még egy… se kép semmi… Zúgó, fájó fejjel kinyitotta a szemét, szédült. Szétnéz, ruhái szanaszét a földön, ő meztelen, oldalra néz, és: Ó, egy kopasz, kövér férfi alszik mellette az egyik oldalon, a másik oldalon egy nő. Szemeit gyorsan becsukta. Inkább álmodom tovább…

Legszebb Virág

 

A Nő úgy szeret, mint soha nem szűnő végtelen,

Akkor is ad, ha nem kéred, hiszen erre teremtett,

Szívébe minden belefér, az érzelmekkel is elbír.

Hátán hatalmas szeretet zsákot cipel,

hiszen mindenkinek adnia kell.

Szülő, gyerek, férj, mindenki, aki belefér,

Ragyogását a szeretet adja,

fáradságát a szépsége eltakarja.

Illata mindenkit megnyugtató,

anya illata a rózsához hasonló.

A Nő a férjét úgy szereti,

mint az Istent, úgy tiszteli.

Hogyne tenné, hiszen társa,

a szívének ő a párja.

Szerelme tiszta, mint patak vize,

Megcsillan fénye a víz tükrében,

mint ahogy a szív belsejében,

Ölelése olyan, mint ahogy

A napfény megöleli a Földet.

Olyan értékes drágakő a Nő,

nála szebb virág a Földön sem nő.