lágy, mint tavasz, mi vágyakat ébreszt,
a lelkemben minden hangod otthont talál,
minden napom fénybe borul tőled.
Te vagy a dallam, mi most csendet teremt,
szavaidban ott rejtőzik a világ,
mint hűvös eső, mely fájdalmat old,
új reményt hozol, ha karjaidban élek.
Te vagy a dallam, mely most örökké zeng,
visszhangozza minden gondolatom,
szeretettel hívsz, elvezetve fényhez,
hol a fájó emlékek elhalványulnak.
