Három fia volt, kik nősülni készek már.
Apjuk pálcákat dobott a magasba,
Mindnek megmutatta: merre van az útja.
A legnagyobb grófok földjére ment,
A középső bárók közt talált helyet.
De a legkisebb búsan nézett, szegény;
Erdő felé indult, s tudta, nincs remény.
Bolyongott az erdőben, magányosan járt,
Menyasszonyt ott hogyan találhatna már?
Ám de ekkor egy szép macska felbukkant,
Követte őt, soha nyugton nem hagyta.
Otthon a király virágot kért tőlük;
Menyasszonytól hozzanak, csokor virágot kapjanak.
A két nagy büszkén ment el újra,
De a kicsi búsult, ez lett a szíve búja.
Macskacicó mégis segített neki;
Ezüst, arany virággal állt elő neki.
A legszebb csokor lett az övé végül;
Mindenki csodálta, dicsérettel ellátta.
Új parancs jött: kendőt is kell hozni;
A nagyok mentek, nekik s nem okozott gondot.
De a kicsi megint csak bánatos lett;
Macskacicó azonban ismét csodát tett.
Aranyból, ezüstből font kendőt szépen;
Hazavitte, s a király dicsérettel mérte.
Végül minden fiúnak a menyasszonyát várta;
A legkisebb búsult, de Macskacicó újból várta.
Ekkor Macskacicó varázslatot hozott,
Gyönyörű királylány lett, csak úgy ragyogott.
Elátkozott volt, de most szabad lett,
S a királyfi szeme erre, jól kikerekedett.
Hazatértek együtt, volt nagy lakoma;
A legkisebb királyfi párja volt a legszebb.
Boldogan éltek, amíg csak léteztek;
Szerelmük élt, amíg szívük együtt zenélt.
