Láthatatlan Nyugalom

Ha szomorú vagy és bánatos,

Sétálj az erdőben – egy jót, nagyot!

Simogass meg egy virágot, fát,

S meghallod az angyalok dalát.

A virágok kelyheiben tündérek figyelnek,

Kukucskálva néznek, mindent éreznek.

Manók zörögnek a bokrokban,

Ápolják a természetet, gondosan.

A patakok zugása, éneke hallatszik,

Békák kukucskálnak, ugrálnak.

Az erdő lakóira angyalok vigyáznak.

A jószívű látogatóra varázslatot szórnak.

Ha kinyitod szemed, szíved,

A lelkedet megérinti mindez,

Csendesen figyeld, hallgasd,

Az erdő varázsa örökre veled marad.

Múlnak évek

Múlnak az évek, gyorsan tovaszállnak,

Halványulnak akár a szerte foszló árnyak,

S szépen lassan emlékekké válnak,

A szívünkben maradnak, mint vágyak.

Nézem a táncoló felhőket az égen,

Eszembe jutnak a szép gyermekévek,

Virágszedés, pillangó kergetés,

A finom fű illata, micsoda emlék!

A nap sugarai átszínezik az eget,

Lelkemet szabadjára engedem,

Újra gyermeki szívvel élvezem,

A pillanatot örömmel átélem.

Öröm az, mit lassan elfelejtünk,

Már csak a természet ad nékünk,

Emberek arcán bú, és szomorúság,

Nem tudom, mivé lett e mai világ.

Hiszek a jóban

Hiszek a jóban,

Hiszek a csodában,

Hiszek az emberek jóságában

A természetfeletti erőben.

Hiszek magamban,

A bennem lévő erőben,

Az erős hitemben,

A szívemben lévő szeretetben.

Hiszek a teremtés csodájában,

A hozzám való jóságában,

Hiszem, hogy fogja kezem,

Most is itt van velem.