A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 31., szombat

Én Hiszek





Hiszek a jóban—
Mint a hajnali fény,
A szeretet erejében,
Mi árnyakat űző remény.
Hiszek az őszinteségben—
Mint tiszta vizű tóban,
A csengő, tiszta szóban,
Mi lelket simogató balzsam.
Hiszek a szeretetben—
Mint szívet érintő láng,
Egymás iránti tiszteletben,
Az őszinte szívű emberekben.
Naiv vagyok? Meglehet.
De hiszem, hogy léteznek
Még olyan emberek—
Kik tiszta szívvel szeretnek.

Hála a Testemért




Míg nem fájt a testem, nem értettem,
Észre sem vettem, hogy létezik nekem.
De most, hogy már érzem, hálás vagyok érte,
Nélküle nem lennék, mindezt át sem élhetném.
Két kezemre büszke vagyok nagyon,
Általuk érezhetek, formálhatok, simogathatok.
Gyermekeimet ölelhetem, kezeimmel védhetem,
Lábaimnak is hálás vagyok, hűséges társaim,
Utamon velem tartanak, s velem haladnak,
bármerre, ahová éppen vágyom.
Két szememmel látom a világ csodáit,
A színek kavalkádját, a természet álmát.
Láthatom szeretteim mosolyát, szemük csillogását,
Szívembe zárva minden örömét és boldogságát.
Két fülemmel hallom a dallamot,
mely táncra perdít, egy-egy szép napon.
Nem csak a természet édes hangját,
hanem azt a szót is, hogy
„Édesanyám!” e szót, mely szívemet dobogtató.
Testemben dobog a szívem, élet ritmusom,
Neki köszönhetem, hogy e világot járhatom.
Minden dobbanását hálával fogadom,
S a Földi létemben köszönettel tartozom.

2024. augusztus 13., kedd

Ki Tudja?





Ki tudja, mit érzek?
Ki tudja, mit gondolok?
Ki sejti, mire vágyom?
Ki tudja, milyen vagyok?

Ki tudja, mit szeretek?
Ki tudja, hogyan élek?
Ki tudja, miről álmodom?
Ki tudja, mit remélek?

Ki tudja a válaszokat?
Ki tudja, hogyan írok?

Ki tudja, hogyan festek?
Ki tudja, mi az, mi ihlet?

Ki tudja, mi van bennem?
Mélyen a szívemben?
Ki lát bele a lelkembe?
Isten látja, senki más!

Nem ismer senki sem,
Amit lát, az semmi sem,
Egy darab, mi lehetne más?
Szilánk, és semmi más.

Szilánkok, a lélek darabjai,
Sorok, mint folyók, úgy zúgnak,
Szélben csendesen hullámzanak,
Csodaszép versben dalolnak.

2024. július 26., péntek

Lélek Dala




Leülnék a zongorához, eljátszanám,
A lélek dalának csodás dallamát.
Mindenkinek elhoznám
Az örök nyugalom dalát.
Szívet érintő, lágy, mennyei zenét,
Mi megváltoztatná mindenki életét.
Boldogság költözne az emberi szívbe,
A gonoszság teljesen megszűnne.
Játszanám a dalt éjjel és nappal,
Míg az egész Földön szétoszlana
A félelem köde, s a szeretet
A szívekbe végleg beköltözne.

Csillagok, vezessetek...





Csillagok, csillagok,
Mondjátok el nekem,
Hol lehet, merre jár
A lelkem énnekem.
Nélküle félig létezem,
Nem teljes az életem.
Szomorú a szívem,
Üres az életem.
Éjjelente felnézek,
Őt keresem az égen.
Csillagok, csillagok,
Ragyogjatok nekem!
Vezessetek hozzá,
Hogy együtt legyünk,
Egész legyek újra,
Boldogan nevessünk.
Csillagok, csillagok,
Éjjel veletek álmodom,
Fényetekkel takarózom,
S lelkemet oda adom.

Elveszett Illatok

 




Elmúlt a varázs,
Kihunyt a parázs,
Szemeim kinyíltak,
Szívem is kiégett.
Elmúlt a remény,
A szenvedély –
Miért dédelgettem?
Talán, mert hittem.
Hittem bennünk –
Mint lángra gyújtott,
Tiszta szívvel,
Igaz szerelemmel.
Nem szeretsz,
Már látom –
Hideg a szíved,
Mint a téli álom.
Már nem várok,
Nem akarok –
Szívemet adtam,
Semmit sem kaptam.
Maradok egyedül,
Szerelem nélkül,
Emlék maradsz,
Mint elhervadt virág.
Talán kinyílok,
Szívem újra szeret,
Illatom odadom,
Szívemet kitárom.

Önszeretet útja




Sok időbe telt, de elfogadtam,
Azt, ki lettem – testemet megszerettem.
Szeretettel vagyok magam iránt, hibáimmal egyaránt,
Hisz önszeretet nélkül az élet kihívás, csupa szomorúság.
Nem vagyok tökéletes, sem szép,
Önmagam lehetek – ez pont elég!
Hogyan is szerethetnék teljesen,
Ha önmagam nem ismerem rendesen?
Hosszú, nehéz út van mögöttem,
Amit bizony nem mindig élveztem.
Minden percért most oly hálás vagyok,
Alázattal köszönök minden új napot.
Szeretettel vagyok magam iránt,
S minden létező ember – és természet – iránt.
Tisztelem embertársaim tapasztalását,
A Földünk gyönyörű természeti alkotását.

2024. május 7., kedd

A földi létezés

Az élet néha sötét barlanggá válik,
Hideg nyirkos levegőként áramlik,
A fájdalomtól szenvedő ember
a sötétben él, még a fénytől is fél.
Sötét vihar tombol a lelkében,
Villámok cikáznak az elméjében,
Legbelül kiabál, segítségért kiált,
Szerető szíve figyelemre talál.
A fénysugár bevillan a szívébe,
Angyalok suttognak a fülébe,
A fájdalom sötét hernyója eltűnik,
Fényes pillangóként újjászületik.
A sötétség, és fény házastárs,
A jó, és rossz csak játszótárs,
A földi létezés fájdalma nem lesz más,
Mint csodás földi tapasztalás.


Ábrándozás

Ábrándozni oly csodás,
Több mint álmodozás,
Képzeletbeli világba repülni,
Vágyainkat ott megélni.
Mesebeli tájakon járni,
Gyermeki szívvel csodálkozni,
Teremteni csupa szépet,
Mosolygós - virágos réteket.
Nevető felhőket festeni,
A csillagokkal játszani,
A Hold hátán kacagni,
A Nap sugaraival játszadozni.
A Földön aranyvirágokat szedni,
Csillogó ezüst tóban fürdeni,
Aranyhomokban sétálni,
A tenger hullámain pihenni.
Az ábrándozással túlélünk,
A napjainkat szebbé tesszük,
Szívünket újra töltjük élettel,
Ábrándos, csodás élményekkel.


2024. március 7., csütörtök

Titkos Világ



Álmodozó szívem vágyakat őriz,
Ahol a boldogság halkan bólogat,
Szikrázó tűzként él bennem a vágy,
Benne rejtőzik a titkos Világ.
Száll, repül a szív túl minden álmon,
Áttörve határokon, titkos világokon,
Szívem rejtekén bolondos szerelem,
és vágyaim énekelnek, én felemelem.



2024. március 6., szerda

Égi Királynő

 

Sötét égen pompázik, ragyog a Hold,
Csillogó karjával mindent átkarol,
Égi Királynőként, mint tündöklő múzsa,
Varázslatos fényét a Földre szórja.
Sugárzik fénye, ahogy Földre száll,
Csillagok fényével az éjt festi át,
Varázslatot csempész az éji csendbe,
Álmokat hoz az álmodó emberi szívekbe.
Ragyogó Hold fényt hoz az éjszakába,
Rímeket sző az éjszakai szellő dallamába,
Mint égi Díva, ki mesébe simogatja a teremtést,
Jelenlétével átöleli a Föld mindenségét.



2024. február 27., kedd

Esőcseppek Tánca

 

Selymes esőcseppek halkan koppannak,
mint gyöngyök, a földre hullanak,
Élénk zöld leveleken Táncra kelnek,
Mikor az esőcseppek rájuk nevetnek.
Patakok halk zenéje az esőcseppek dallama,
Életet hoznak a Földön mindenhova,
Minden cseppben ott csillog az élet,
Ahogy megsimogatja a földet és a rétet.
A langyos eső lassan elcsendesedik,
Az esőcseppekből új élet éledezik,
Örök kör, az élet és cseppek táncolása,
Örökkön örökké újra megnyilvánulása.