a szél mesél elfeledett dalokat,
szívünkben él a Magyar Föld varázsa,
mely örök, mint a Duna, ősi és tiszta.
A költők szavai fénysugarak,
melyek rég eltűnt idők emlékeit őrzik,
Petőfi hangja, Ady szárnyra kel,
s minden szóban ott él a nemzet ereje.
A népdalokban tánc lengi be a tájat,
a festő ecsetén életre kel a világ,
minden vers, minden dallam szent ajándék,
melyben rejlik a magyarok hite, reménye.
E napon, mikor ünnepeljük a kultúrát,
emlékezzünk, hogy mind a Magyar Föld gyermekei vagyunk,
s minden szó, minden ének, minden szép mozdulat
egy híd a jövőbe, a múlt szeretetén át.
