Ahogy a földön lépek,
a lépéseim szelíd emlékek.
Minden lépés egy új világ,
hol az út formál, s a szív tovább lát.
Göröngyös ösvény, mi hív és vár,
hol árny és fény kezet fog már.
Kavicsok közt virág terem,
suttogja csendben: lépj velem.
Tudatos lépteim hangja zeng,
visszhangja mély, belül reng.
Nem rohanok, az idő tanít,
minden lépésem új ívet ír.
És ha az ösvény véget ér,
nem keresek mást, felnézek az égre.
Bennem az út, bennem a cél,
a lépés maga az élet, s a fény.
