Repül a csodaszép madárka,
Két pici szárnyát kitárva
Felhők között, szelek szárnyán
Felhők habját súrolva,
Szelek szárnyán suhanva,
Patakoknak, fáknak a mindenségnek dalolja a sok szépséget?
Ha eljő az éjszaka, és
felragyog a csillagok hada,
Ő akkor is énekel szüntelen,
Szép dalát a szellő viszi,
viszi sebesen a végtelenbe, a világmindenségbe.
Dalol, énekel gyönyörű dallamot,
mely megérint Földet és csillagot,
A nyitott emberi szíveket megtölti tisztasággal, békével,
lelket simogató mennyei zenével.
