Halkan, lágyan dúdol a szél,
lelkem darabjait viszi szerteszét,
Szétszórja a tündöklő patakban,
mint fénylő cseppek a hajnali napsugarakban.
Továbbszállnak a szellő szárnyán,
Ahová csak szállnak, varázsporként,
Egy csepp szeretetet szórnak,
s dalolva tovább szerte szétszóródnak.
A virágok szírmain megpihennek,
Illatukkal vegyülve továbbrepülnek,
Szívembe visszatérnek csendesen,
s elsuttognak mindent kedvesen.
