Látlak téged, szólnod sem kell,
Minden érzésed mélyen beszél,
Hallom, mint az erdő neszét,
S látom, mint nyíló virág ébredését.
Látlak téged csendesen,
Beszélsz hozzám szüntelen,
Szavak nélkül értelek,
Mint felhőt ölelő fény érezlek.
Látlak téged a szívemben,
Nem csak a két szememmel,
Érzéseink összekapcsolódnak,
Mint múlt és jövő, amik egybeolvadnak.
