Lobog a haj, mint fényözön száll,
ajkunk édes csókban egymásra talál.
Perzsel a vágy, mint láng a szíven,
ölelésed rabja lettem hirtelen.
Testünk beszél, ahol szavak nincsenek,
bőrünk alatt táncot járnak az érzelmek.
Karod, mint lánc, fogva tart, vezet,
s én elmerülök benned, mint esőcseppek a tengerben.
Szikrák gyúlnak, minden érintés,
egy villanásnyi, örök égés.
Te vagy a Hold, én a csillagfény,
együtt ragyogunk, mint az éjszakai fény.
Sóhajból fonunk égő álmokat,
a vágy szaggat szét minden falakat.
Míg hajnal eljő, és a percek peregnek,
mi táncunkkal perzseljük tovább a szenvedélyeket.
