Dorka éjjeli ugatása

Dorka, a német juhászkutya a család szeretett tagjaként a házban aludt. Szabadon járhatott ki-be, amikor csak akart. Az éjszaka csendes és nyugodt volt, a Hold és a csillagok fényesen világítottak be az ablakon.

Egyszer csak Dorka ugatni kezdett a gazdája ágya mellett, furcsán izgatottan és idegesen viselkedett.

– Mi a baj, Dorka? Felébresztesz mindenkit! – mondta a gazda álmosan.

Felkelt az ágyból, és követte a kutyát. Ekkor vette észre, hogy a hátsó épületből sűrű, fekete füst gomolyog. Azonnal hívta a tűzoltókat.

Lehajolt, megölelte Dorkát, és azt mondta:

– Megmentetted az életünket, drága kutyánk!

Hű Társ

Egy kutya több, mint puszta állat,

Nem is hinnéd, ő a hű barát,

Figyel minden mozdulatodra,

Érez minden érzést veled együtt.

Úgy szeret, ahogy vagy te mindig,

Nem számít, a világ mit hisz,

A lelked társa ő, mindig igaz,

Szemében te hős vagy és vígasz.

Megérzi, ha bánatod szed szét,

Melléd bújik, szíve mindig tiéd,

Elveszi minden fájdalmadat,

Cserébe a hűségét adja.

Kiszagolja a veszélyt messze,

Életével megvéd, ha kellene,

Sokkal több ő, mint egy állat,

Igazi kincse ő a családnak!