(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Nem csak virágok nyílnak ma,
hanem szívek, csendben, halkan.
Lépteid nyomán fény fakad,
Nem a szirmok adják szépséged,
nem az idő festi arcodat,
hanem az a láng, mi benned ébred,
és fénnyé olvasztja a napokat.
Te vagy a hajnal első csókja,
a szél, mi táncra hívja a fát,
mosoly, egy elveszett dallam,
mely újraírja a régi napokat.
Nem ünnep tesz téged értékessé,
hisz minden nap ragyogsz, mint a Nap.
A lelked az, mi csodát fakaszt,
és fáradhatatlanul csak ad.
Mert Nő vagy – lélekből fakadó varázs,
az élet dallama és tiszta ragyogás.
