Láthatatlan szerelem

Eljött a nap végre,

meghallottad hangom végre,

Annyira szeretlek, érzem,

el nem engedlek, sosem.

Szeretlek, Babám!

Minden lélegzeted velem van,

Simogatom arcod szelíden,

Mint a csendes éjben lebegő szellő,

Szeretlek, Babám!

Hallasz végre, érzel végre,

Igaz, nem látsz engem, de érzed,

Bársonyos éjben veled vagyok,

De csókom arcodra lehelem.

Szeretlek, Babám!

Átölellek láthatatlan karommal,

Érzem az illatod, bőröd melegét,

Szívverésedben ott vagyok én,

Érzem örömöd, látom bánatod.

Szeretlek, Babám!

Letörölném könnyeidet, Babám!

De sajnos ez most lehetetlen,

Tudd, hogy mindig itt vagyok veled,

Lelkemből árad a fény, veled együtt,

Örökké veled maradok, Babám!

Ki Tudja?

Ki tudja, mit érzek?

Ki tudja, mit gondolok?

Ki sejti, mire vágyom?

Ki tudja, milyen vagyok?

Ki tudja, mit szeretek?

Ki tudja, hogyan élek?

Ki tudja, miről álmodom?

Ki tudja, mit remélek?

Ki tudja a válaszokat?

Ki tudja, hogyan írok?

Ki tudja, hogyan festek?

Ki tudja, mi az, mi ihlet?

Ki tudja, mi van bennem?

Mélyen a szívemben?

Ki lát bele a lelkembe?

Isten látja, senki más!

Nem ismer senki sem,

Amit lát, az semmi sem,

Egy darab, mi lehetne más?

Szilánk, és semmi más.

Szilánkok, a lélek darabjai,

Sorok, mint folyók, úgy zúgnak,

Szélben csendesen hullámzanak,

Csodaszép versben dalolnak.

Lélek Dala

Leülnék a zongorához, eljátszanám,

A lélek dalának csodás dallamát.

Mindenkinek elhoznám

Az örök nyugalom dalát.

Szívet érintő, lágy, mennyei zenét,

Mi megváltoztatná mindenki életét.

Boldogság költözne az emberi szívbe,

A gonoszság teljesen megszűnne.

Játszanám a dalt éjjel és nappal,

Míg az egész Földön szétoszlana

A félelem köde, s a szeretet

A szívekbe végleg beköltözne.

Mennyei szépség

Szerelmes vagyok a természetbe –

A fákba, a virágokba, a felhőkbe,

A napfelkelte aranyló paplanjába –

A reggeli szellő lágy simogatásába.

Harmatcseppek csillognak a reggeli fényben,

A madarak éneke szól a szívemben,

A bárányfelhők mögött a Nap aranyban ragyog –

Csodálom mindazt, amit Isten adott.

Szerelmes vagyok a természetbe –

Hiszen minden nap új ajándék!

Festői szépség, természeti csoda –

Ilyen mennyei szépséget csakis Isten alkothatott.