A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortáras vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortáras vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 15., kedd

Ültessünk szeretetet



A szeretet talán utat tör végül,
s a szívekben elcsitul a vész,
eltűnik éhség, háború és kín,
s az ember emberként él, nem rabszolgaként.
Mindenkit egyenlő jog illet meg –
bárhova is szülessen a földre le,
bőrszín, nyelv vagy hit ne legyen határ,
csak a lélek, mi benned és bennem ugyanazt dobogja.
Ne legyen már gyermek, ki sírva ébred,
ki kenyér helyett félelmet eszik,
ne legyen kéz, mely más életet eltipor,
mert az erő nem adhat jogot bántani mást.
Dolgozzon mindenki méltósággal,
ne kényszerrel, hanem örömmel,
a munka ne bilincs legyen, hanem szárny,
mely emel, s az életet ünneppé varázsolja.
Legyen otthon, legyen bőség, legyen csend,
legyen béke, mit nem tör meg fegyver,
a világ legyen közös kert mindannyiunknak –
ahol a jog nem kiváltság, hanem maga az élet.
És ha egyszer majd kérdik tőlünk:
– Mit tettél a világ jobbá tételéért? –
mondhassuk mosollyal, szívből, őszintén:
– Szeretetet ültettem, mert hittem benne még.

2025. április 12., szombat

Rózsa illat



Vágyak rózsamezőin lépkedek,
vörös bársony ösvény simogatja léptem.
Álmomban illatok karolnak át,
s minden szirom sóhajaimat rejti.
Vágyom valakire, ki észrevesz –
nem csupán a testben,
hanem lélekrezdülésben,
sóhajban, illatban, csendemben.
Én legyek számára a Nap,
ki reggel lágyan ébreszti,
s az éji Hold,
ki csókkal takarja be álmát.
Legyek a párnája, a menedéke,
a tűz, mi fellobbantja – s Ő a víz,
mely a tüzet kioltja.
Legyek az eső, mi fájdalmát lemossa,
s a mosoly, mit újra arcára csalok.
Szeressen...
egyszerűen, őszintén –
legyek a királynője, ő az én királyom.
Szeressen...
s én is őt, mély szenvedéllyel,
szívem tiszta tüzével.
Most itt vagyok, a kert közepén,
s minden rózsa én vagyok.
Vágyaim halk neszben nyílnak,
s illatukkal a végtelenbe szállnak.

2025. április 3., csütörtök

Otthonom a csillagok



Éjjel, mikor testem elpihen,
lelkem csillagként száll az égen.
Hűvös égen szárnyra kapok,
fényben úszva, újra vagyok.
Nem a testem, lelkem fénylik,
égi táncban messze száll.
Csillagként a magasba érek,
s otthonba a végtelen létbe lépek.
A többi csillag velem ég,
fényünk együtt örökké él.
Együtt úszunk mély kékségben,
s béke zsong a végtelenben.
Nem kell semmi, hogy érezzem,
lelkem szabad, fényem végtelen.
Mert egy vagyok én is véle,
a csillagok az otthon mindörökre.

2025. március 30., vasárnap

Újra visszatér

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)


Ne sírj, ha fáj,
A múlt, mint elhaló hajnal,
Eltűnik, mint a fény,
De újra visszatér, mint
reggel pirkadása.
Ne sírj, ha a szél zúg,
A fájdalom, mint apró porszem,
Elszáll, s a Föld magába zár,
A csendben nyugvó szíved
újra békét talál.
Ne sírj, ha a köd elnyel,
A felhők, mint álom, tova szállnak,
A Nap, mint szelíd érintés,
Megsimogatja a lelked, mi újra fénylővé válik.
Ne sírj, mert a fájdalom tanít,
Mint a kovács, mi az acélt formálja,
Minden ütés erősebbé tesz,
S végül a lélek fénybe borul,
mint egy új csillag.
Ne sírj, a vihar elvonul,
A Föld megöleli lépéseid,
Mint a tenger, mikor partra ér,
S utána csendben, nyugodtan
elalszik.
Ne sírj, ha sötét az ég,
Mert a felhők, mint álom,
tova szállnak,
És a Nap, mint szelíd érintés,
Megsimogatja a lelked,
mi újra felragyog.

2025. március 22., szombat

A Végtelen béke



(A kép saját festményem.)
Két lélek lebeg csendben, hangtalan,
Fényből szőtt ösvény vezeti őket boldogan.
Időnek s térnek már nem rabjai,
Érzésük válik végtelen tengerré, sejtelmes öröklétté.
Angyalok kezei óvón nyúlnak feléjük,
Fényfátyol borul rájuk, halk oltalomként,
Minden mozdulatukban szeretet dereng,
Szárnyaikkal átölelik a végtelent.
Szavakra nincs szükség, hisz minden tiszta,
Két lélek újra egyesül, összeforrva.
Nincs múlt, nincs jövő, csak most van,
Örök találkozás a fénylő hajnalban.
Csillagok őrzik titkos mosolyukat,
Az angyalok sugara áldást ad.
S amikor a világ újra zajra ébred,
Lelkükben ott marad a csend – a végtelen béke.

Köszönöm, hogy vagy



(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Csendben születik, mint könny a pillán,
sziklák ölében fut, csendesen suhan.
Tiszta tenyérben csillanó varázslat,
minden cseppjében a lét dallama ring.
Hordoz felhőt, tengert, harmatot,
gyökér szomját, szív ritmusát.
Szó nélküli dallam, mégis válaszol,
egy esőcseppben szinte táncol.
Tükör és titok – benne az élet mosolya,
gyermeknevetés, hullámok kacaja.
Szomjat olt, lágyan pihen,
s ha elfoly – vele apad minden.
Ma meghajolok: köszönöm, hogy vagy,
hogy életet hordasz folyón, partokon át.
Nélküled némák lennék, mint a part,
hol többé nem fodrozna szél, se világ.

2025. március 15., szombat

Végtelen csend



Lelkem csónak, ring a létben,
szél sodor el messzi fényben.
Sorsom hív, egy hangtalan dal,
tenger mélyén titokat hall.
Vágyam szárnyát égnek adom,
álmom partját úgy akarom,
Végtelenben nincsen perc,
csak béke, mely szeretve ölel.

2025. március 11., kedd

Az élet szép



A nap aranyujjaival érinti a hajnalt,
fényének halk sóhaja
átsiklik a kopár ágak között,
s a föld nesztelen válaszol:
zöldellő reménnyel.
Az élet itt van –
csendben lüktet a harmatban,
remegve nyújtózik a fűszálakon,
és a fák göcsörtös ujjai között
új dallamot visz a szél.
Minden kihívás egy árnyék,
amit a fény végül elnyel,
minden megtett lépés
egy nyom a föld ölelésében,
minden seb
egy történet, amit a szél mesél tovább.
S mi csak állunk,
szemünkben tükröződő fénnyel,
lélegzetünkben a reggel friss ízével,
s figyelünk –
ahogy az élet, újra és újra,
felragyog bennünk is.
Az élet hoz szerelmet is,
szívdobbanásokba írt üzenetet,
ujjak csendes összefonódását,
az érintések melegében
születő örök pillanatokat.
Hoz nevetést, mely felszáll, mint a madarak,
könnyeket, amik gyémántként csillannak,
ölelést, amelyben minden elcsendesül,
s a szívek halkan, mégis hangosan
egymásba írják a szerelem dallamát.
S végül csak állunk a reggel fényében,
könnyű szél simítja arcunk,
a fák suttogása visszhangozza
az egyetlen igazságot:
Az élet szép.