Robika a papagáj

Kis uraság, folyton mondja:  

„Itt a papagáj!” — hangoztatja,  

Visít, élesen szirénáz,  

Minket akkor hideg ráz!

Szeretjük őt, ha kiabál,  

Reggel nekünk ébresztőt ad,  

Kicsit duci, de olyan cuki,  

Kedvence a szotyi!

Ő a szelet nem kedveli,  

Hangosan nekem jelzi,  

Ha jön az este, lenyugszik,  

Csendben elalszik!

A szabadban visszaénekel,  

Karattyol rigónak, cinegének,  

Barátkozik, próbálkozik,  

Sokszor szegény unatkozik!

Repülni nem tud a drága,  

Pörög, forog, csak úgy járja,  

Mivel duci a kis drága,  

Csak totyog a kalitkába.

Hű Társ

Egy kutya több, mint puszta állat,

Nem is hinnéd, ő a hű barát,

Figyel minden mozdulatodra,

Érez minden érzést veled együtt.

Úgy szeret, ahogy vagy te mindig,

Nem számít, a világ mit hisz,

A lelked társa ő, mindig igaz,

Szemében te hős vagy és vígasz.

Megérzi, ha bánatod szed szét,

Melléd bújik, szíve mindig tiéd,

Elveszi minden fájdalmadat,

Cserébe a hűségét adja.

Kiszagolja a veszélyt messze,

Életével megvéd, ha kellene,

Sokkal több ő, mint egy állat,

Igazi kincse ő a családnak!

Az én cicám

Az én cicám mindig éhes,

Szeretettelien édes,

A kérése sosem véges,

Dorombolni is képes.

A kandalló neki kedves,

Meleget ad, nem nedves,

A csirkehús számára értékes,

Ezzel sosem mértékes.

Mindene a kényeztetés,

Dagasztás és semmittevés,

Dörgölőzés, egerészés,

Fára mászás és hentergés.