(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Te vagy a kő – szilárd, de formálható,
súlyt hordozol, amit mások nem látnak.
Az élet faragja testedet és lelkedet,
minden repedésed egy emlék, egy tanítás.
Bánatod a mélyedbe rejtett titok,
mint a föld, amelyet évszázadok törtek meg.
Fájdalommal vésett vonásaid
szoborrá emelnek az idő útján.
De tehet az élet rád bármilyen terhet,
te vagy, aki eldönti, hogyan viseled.
Az úton jársz – de te vagy maga az út.
Lépéseid súlya kővé válik alattad,
minden döntésed valóságot teremt,
minden álmod a képzelet forrása.
Erő vagy, de nem csak erő,
benned az értelem katedrálisa áll,
és tudatosságod mécsese világít
a legsötétebb éjszakán is.
Az élet benned születik meg újra,
minden nehézség, minden súly a tied.
Te vagy a kő, amelyet senki nem emelhet fel,
de te magad formálod, hordozod.
A kő ember vagy – örök paradoxon:
szilárd és törékeny, halandó és végtelen.
Bánatból, fájdalomból születik meg az értelem,
és a tudatosság a végső ajándék.
