Könnycseppek hangja

Mik is a könnyek?

Örömtől s fájdalomtól jönnek.

Szívünkben lángol a szeretet,

Néha fájón ejt mély sebet.

Amikor sír az ember csendben,

Lelke mélyén minden remeg.

Az öröm könnycseppje tiszta fény,

Mosoly mögött rejtett emlék.

A bánat könnye súlyosabb,

Szívből jön, s szótlanabb, mélyebb.

Mégis tisztít, elvisz mindent—

Fájdalomból új fényt hozhat.

A szeretet könnye más, mint bármi,

Tiszta szeretet, mi szívből árad.

Megmutatja, hogy élünk, érzünk—

Szeretve sírunk, míg remélünk.

Szívből tör fel a könnycsepp tisztán,

Arcunkon csillog, mint a gyémánt.

Fényében ott van minden, mi szép—

Szeretet, bánat, öröm és fény.

Vigyázz rám

Anna a tengerparton a langyos homokban ül, kezében egy toll és papír.

Édesanyjának írja a levelét melyben ez áll:„Anya, mikor kicsi voltam mindig vigyáztál rám. Öleltél, szerettél, oltalmaztál. Annyira hiányzol, kérlek vigyázz rám! Távol vagyok tőled, de érzem a szereted, de hiányoznak biztató szavaid. Össze vagyok zavarodva, oly nehéz a nagy világban egyedül, ilyen messze tőled. Nem vagy itt, nem hallom amikor azt mondod nekem: Kislányom, bízz magadban! Menni fog, kialakul minden! Ügyes vagy! Az ölelésed mindig erőt adott.

Szeretlek Anya!”

A könnycseppekkel átitatott levelét összegyűrte, és az előtte lévő tűzbe dobta.