(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Mintha elkerülne minden árnyék,
könnyű léptekkel árad a fény,
egy lágy burok ölel át,
s benne ott a tisztaság.
A szeretet, mi hozzám ér,
boldogságként lelkembe szivárog,
nem szól, nem kér, csak jelen van,
szívemben, testemben,
minden sejtemben.
Egy boldogságburok vesz körbe,
mintha a fájdalom elől óvna, védelmezne.
A szeretet, mi hozzám érkezik,
boldogságként rám ereszkedik.
Egy érzés ez –
szavakkal leírni oly nehéz,
mert ezt nem érteni kell,
hanem érezni.
Mi történt? Nem tudom,
csak azt érzem, jól vagyok.
Csodás érzés, biztos,
hogy a földön vagyok?
Oly ritka pillanat,
hogy az érzések tovább maradnak.
Bárcsak soha el ne múlna,
a fájdalom bánat a múltba vonulna,
a boldogság belesimulna minden napjaimba.
