Viktória párjával Kevinnel hazalátogatott tizenöt év után, a szülői házba. Apukája elhunyt. Nagyon nehezen lépett be a házba, mert a sok rossz emlék visszatért. Apja elzavarta otthonról, mert beleszeretett párjába, akit nem tudott elfogadni. Szótlanul járta körbe a házat.
Elindult fel a lépcsőn. Megállt a gyerekkori szobája előtt. Mély levegőt vett, és belépett. Minden ugyanúgy volt, mint tizenöt évvel ezelőtt. Kezébe vette legkedvesebb játék babáját. Könnyei megindultak, mert eszébe jutott milyen örömmel adta át az apja az ötödik születésnapján.
– Annyira sajnálom apa! Hibáztam! Ne haragudj! – zokogta.
Egy fuvallatot érzett az arcán, és tudta apja még mindig szereti, mert megsimogatta.
