Szeretek üldögélni, és hallgatni a madarakat,
Figyelni, ahogy fújja szél a tuja magvakat,
Nézni ahogy rügyeznek a fák,
Tavaszi szerelem-zene szól,
Ibolya illata száll mindenhol,
Hóvirág még fehéren büszkélkedik,
hiszen első virág, aki megjelenik.
A napsugarak fénye egyre erősödik,
Általa éled a Föld, az ember is,
Átszűrődik a tuják lombjain,
Bekacsint a szobák ablakain.
A gólyavirág sárgállik a zöld fűben,
Szorgos hangyák serénykednek a tövében,
Méhecskék dolgoznak a tuja fán,
Napfényben sütkérezve bugyután.
A tavaszi szellő, langyos levegő,
Álmosítóan kedves, melengető,
Szebbet ember nem is kívánhat!
Hiszen ébredező tavaszt csodálhat.
