Szürke égben gyűlik a vihar,
kis hangya lépked, nehéz most a teher,
az út sötét, vizes, meredek,
felette csak esőcseppek.
Milliónyi csepp hull rája,
míg a viharral küzd, de állja,
mintha óceánba lépne,
kicsiny hősünk menedéket remélne.
S ahogy eláll az eső végül,
a hangya új napra ébred végül,
apró lépte halk utat keres,
míg a nap fénye ismét ránevet