A szív dala

Zongorán szól a szív dala,

Lágy muzsika varázslata,

Világ nyílik, hangok élnek,

A zene hív, újra élek.

Hangjegyekből épül álmom,

Valóságból elvarázsol,

Zene érint, mint lágy selyem,

Átkarolja fáradt lelkem.

Mint folyó ringat, úgy árad,

Csillaggyöngyök fénye vár ma.

Minden hangban otthont érzek,

Átölel a tiszta lélek.

Ez a dallam fényt hoz nappal,

S éjjel álmot sző a hanggal.

Szívem mélyén mindig éltet,

E dallamban élnék végleg.

Homok István Varga és Aurora Amelia Joplin közös verse.

 

A tengerparti homokban lábnyomok alszanak,

Kristályszemekben a nap fénye ragyog,

Hullám simítja el emlékeinket,

A tenger mélyén örökre elalszanak.

Szirének dala kavarog tengeri szélben,

hatására a mélyben homokszemek élednek,

varázsolnak újra fővényt a partnak,

ahol lábaink párban újra lépkednek.

A tenger őríz ezer titkos mesét,

melyben a múlt és jövő együtt él,

hullámok suttogják, a szív szeretetét,

s a homokban néha a napfényben megszólalnak.

Szirénem lettél így, Te drága Nő,

azóta ott töltök órákat napokat,

várom hogy megszólalj hullámok hangján,

ez a hang, csak ez mi örökké csalogat.