(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Szavak nélkül beszélünk,
belsőnk minden mozdulatban tükröződik.
Érzéseink, mint láthatatlan szálak,
mint patakok, melyek halkan egymásba folynak.
Mosolyukban meglátom arcom,
tekintetükben ismerős fény ragyog.
Nem kell több,
csak egy pillantás,
s máris otthonra lelek.
Lelkünk nyelve határtalan,
érzelmeink utat találnak egymáshoz,
mint égitestek, melyek vonzódnak.
Szavak nélkül is megértjük egymást,
mint két fénysugár, melyek egymásra találnak.
