Törékeny élet

(A képet mesterséges intelligencia késztette,)

Az élet halk dallama, egy titkos ima,

Egy szál virág, mit érint az esti pára.

Szíved mélyén egy láng, parázsnyi fény,

Mely suttogja: vár rád az égi remény.

Egy cseppnyi könny is gyémánt lehet,

Ha hited szárnyat ad a perceknek.

A szél mesél neked, a csillag vigasztal,

Minden sötétség mögött ott az aranyhajnal.

Az élet törékeny, akár az üveg,

De benne lüktet minden, mi lényeges.

Egy mosoly, egy érintés, egy halk sóhaj,

Lelkedben él, mint fénylő csillagraj.

Ne félj, ha most minden szürke,

A holnap színei már ragyognak az égre.

Te magad vagy a szép, a csoda, a fény,

Tarts ki – légy erős,

Te nem vagy más, csak egy Hős!

Kicsi hős, a hangya

Szürke égben gyűlik a vihar,

kis hangya lépked, nehéz most a teher,

az út sötét, vizes, meredek,

felette csak esőcseppek.

Milliónyi csepp hull rája,

míg a viharral küzd, de állja,

mintha óceánba lépne,

kicsiny hősünk menedéket remélne.

S ahogy eláll az eső végül,

a hangya új napra ébred végül,

apró lépte halk utat keres,

míg a nap fénye ismét ránevet