Gyermeki Remény

Külváros koszos utcáin,

Egy gyermek, éhesen kukázik.

Rongyos ruháin a hideg áthatol,

Fázik, és éhes, de nem szól.

Csendesen, kitartóan kutat,

Talán jut valahol egy falat.

Kék szemeiben a könnyek,

Nem az örömtől jönnek.

A háború elvett tőle mindent,

Szerető szülőket, családot.

Szívében félelemmel, de hittel,

Jobb jövőt vár a reménnyel.

Lesz, aki újra ölelje,

Meleg étellel etesse.

Puha ágyba fektesse,

S többé el ne engedje.

A sötét utcán tovább lép,

Bízik benne, hogy várja még,

Egy világ, hol béke van,

S nem kell félnie, remegve élnie.

Háború és gyász

 

Hatalom és pénzéhes emberek,

Háborúra, mindenre képesek,

Ők a, hatalomért mindent megtesznek,

Az életek nekik semmit sem jelentenek.

Apák, fiatalok mennek harcba,

Mert pár ember ezt kitalálta,

Anyák veszítik el szeretteiket,

Gyász üli meg szíveiket.

Otthonuk romokban hever,

Menekülniük, bujkálniuk kell,

Az életüket mentik szegények,

Élelem sincs mit ehetnének.

Talán egyszer végleg elmúlik,

Béke, boldogság, ami a szívekbe bújik,

Szeretet és Béke lesz a világon,

Ezért imádkozom, szívemből kívánom!