Az Ég a Földdel összeér

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

A karácsonyfa csendben áll, mint halkan szőtt álom,

öleli körbe a szoba melegét,

gyertyák könnye csordul lassan,

s fényük ragyogtatja a fenyő zöld színét.

A család, mint körbefont imádság,

szavak nélkül zengi a szeretet dalát,

szívük húrján játszik az ünnep,

míg mögöttük angyalok őrzik a ház nyugalmát.

Az angyalok szárnya halk sóhaj,

szemükben csillagok puha világa,

láthatatlan áldásként állnak mögöttük,

s velük együtt álmodik a ház ma.

Jézuska léptei szélcsendként lebbenek,

nem érkezik, hisz mindig ott volt,

ajándéka a csend, a béke, a hit,

a karácsony maga – szívünkbe írt dala.

A szeretet olyan, mint a hó,

mely mindent befed, mindent újraír,

karácsony éje: egyetlen pillanat,

ahol az ég a földdel összeér.

Örök Dallam

Zoltán szomorúan emlékezett vissza, amikor Bea csillogó szemeit látta, miközben egy gyönyörű dallamot hegedült neki egy szép nyári estén. Az a dallam örökre összekapcsolta őket. Egy szál vörös rózsát adott Beának, mert első látásra beleszeretett. Ma már a hegedű csendben porosodik, nem szólal meg többé a szeretet dallama. Bea a mennyekben pihen, és Zoltán minden héten egy vörös rózsát helyez el a sírján, nem a kezébe adja. A gyertyát sem romantikus alkalmakra gyújtja, hanem a sírja mellett ülve, egy szál rózsával emlékezik rá. Minden lángban ott rejlik az örök szeretet fájdalma.