A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyermek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyermek. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. március 17., hétfő

Odadó anyai kéz




Honnan az erő? Senki sem tudja.
Ha fáradt Ő akkor is mosolyog,
nem látod rajta soha,
Ha kell, kezét
meghosszabbítja,
átöleli távolból is, gyermekét ha hívja.
Ad és ad, csendben, szelíden támogat,
Nem kér, nem vár, csak szívéből árad
minden tovább.
Mert ő az, kinek ereje soha nem apad,
Szíve szeretetből van, mely egy csoda.
Szívből jövő szeretet termelődik benne,
Újra és újra, mint napsugár reggelre.
Odaadásból fakad, végtelen forrás,
gyermeke öröme számára a legnagyobb
boldogság.

2025. január 13., hétfő

Legszebb érintések


(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

A rózsa érintése, titkokat suttog,
mikor harmatcsepp simul a bőrödre,
a természet keze megérint gyöngéden, oly tisztán.
Egy arc érintése, bársonyos csoda,
egy mosolyba rejtett néma ima.
Bőr a bőrön, lágy, reszkető simogatás,
szívek között rezdülő, halk megnyilvánulás.
Gyermekem érintése, ártatlan nézése, mikor
apró, puha kezei nyakamra kulcsolódnak
mennyei érintés.
Benne van minden tiszta fény,
s nevetése elűz minden gondot és sötét reményt.
Házi kedvencem érintése, szívhez simuló,
puha bundában lüktető, hangtalan szó.
Szemében ott van a végtelen hűség,
a csendes menedék.
A Föld érintése, zöld fű párnája, olyan,
hol a lélek pihen a csend dallamában.
Virágzó cseresznyefa érintése, illata,
oly édes, mint a tenger sóhaja.
Szerelmünk haját érintve,
egy mozdulat ébred, mely a végtelenségbe vezet.
Ujjaim közt selymes éjbe vész,
s minden érintés újat ígér.
És ott van az érintés, mi láthatatlan,
szívből szívbe áramló hangtalan dallam.
Szerelem, mely elringat, amely összeforr,
az érintés a válasz, mi mindent összefon.
Az érintés maga az élet tapasza,
pillanatokból szőtt, örök kapocs.
Szárnyalás, mely a földön tart,
mozdulat, mely minden lelket összetart.

2025. január 10., péntek

Örökre szóló


Amikor megszületsz,
nem csupán a fény érint meg először,
hanem valami mélyebb,
valami, amit csak egy anya érezhet.
Az első pillantásod nyomot hagy,
láthatatlan, de örök.
Az anya szíve ott van minden mozdulatban,
a kezedet tartja,
mielőtt még te magad tudnád,
hogyan szoríts vissza.
Minden lélegzeted az övéből születik,
ahogyan az életed is.
Gyermekként nem érted még,
hogy a szeretet csendben is beszél,
hogy az éjszakák éberek voltak,
mikor te álmodtál.
Nem látod, hogy minden mosoly mögött
egy áldozat rejtőzik,
minden /jól vagyok/ mögött
valami, amit sosem mond ki.
Ahogy nősz,
a távolság nem választ el,
csak kinyújtja a szálat,
ami köztetek feszül.
Látod, hogy a keze öregszik,
de az érintése nem változik.
Hogy a hangja halkul,
de a szeretet ugyanúgy szól.
Ez nem csak egy kapcsolat.
Ez az élet gyökere,
a Föld, ahonnan indulunk,
és ahová egyszer visszatérünk.
Egy anya és gyermeke között nincs vég.
Csak egy folyó,
ami mindig a tengerhez ér.
És amikor már nem lesz,
mégis ott lesz.
Egy szívdobbanásban, egy emlékben,
örökre a szívben.
Ez a szeretet.
Örökre szóló.

2024. december 21., szombat

Karácsonyi angyalok


Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi lány, Lilla, aki nagyon szerette a karácsonyt. Minden évben izgatottan várta, hogy eljöjjön a szeretet ünnepe. Idén azonban a karácsonyfa, amit édesanyjával együtt díszítettek, nem volt szép. A fán nem voltak csillogó díszek, és Lilla szomorúan nézte a kopár ágakat.

Este, amikor Lilla már álmosan feküdt az ágyában, valami csodálatos dolog történt. Egy varázslatos fény öntötte el a szobát, és három ragyogó angyal jelent meg előtte. Az angyalok mindegyike gyönyörű volt, de az egyik angyalnak valami hiányzott: nem volt egy szárnya. Lilla megdöbbenve kérdezte:
– Mi történt veled, kedves angyal?
Az angyal szomorúan válaszolt:
– Eltűnt a szárnyam, és így nem tudjuk beteljesíteni a karácsonyi küldetésünket.
Lilla nagyon elszomorodott, de határozottan azt mondta:
– Segítek megtalálni! Mindenáron segítek!
Az angyalok boldogan mosolyogtak, és elmondták, hogy a szárny a falu határában lévő erdőben van, egy gonosz szél elragadta. De Lillának nem kellett félnie, mert a szíve tele volt szeretettel és bátorsággal. Az angyalok azt mondták, hogy egy tiszta szívű gyermek képes lesz átvágni az erdő varázslatos akadályain, és megtalálni a szárnyat.
Lilla elindult az erdő felé, és hamarosan egy hideg folyóhoz ért. Mikor a vízhez lépett, egy kis madárka csipogott, és azt mondta:
– Kérlek, segíts! Megfagytam a hideg vízben!
Lilla nem habozott, levette a kabátját, és betakarta a madarat, hogy megvédje a hidegtől. A varázslatos tette következtében a víz azonnal átkelhetővé vált. Lilla boldogan lépett át rajta, és folytatta az útját.
A következő próbán egy hatalmas, sötét árnyék állta el az útját. Az árnyék szörnyűségesnek tűnt, de Lilla nem ijedt meg. Hangosan kiáltott:
– A szeretet legyőzi a félelmet!
Az árnyék eltűnt, és Lilla előre léphetett. Hamarosan rátalált a fénylő angyalszárnyra, és boldogan vette a kezébe.
Mikor visszatért az angyalokhoz, egy csodálatos dolog történt. A legidősebb angyal odament Lillához, és így szólt:
– Köszönjük, hogy megmentetted a karácsonyt! Most pedig egy ajándékkal szeretnénk meglepni téged.
Az angyalok kezüket a magasba emelték, és egy apró, arany harang jelent meg Lilla kezében. Az angyalok mosolyogva mondták:
– Ez a harang varázslatos. Ha megcsilingelteted, mi mindig ott leszünk, hogy segítsünk.
Lilla csodálkozva nézte a harangot, és mikor megszólaltatta, egy csodálatos dolog történt. A karácsonyfa hirtelen tündöklő fényben ragyogott, és a szobát betöltötte a szeretet varázsa. A fa tetején egy gyönyörű angyalfigura jelent meg, és Lilla édesanyja boldogan ölelte meg kislányát.
Lilla boldog volt, hogy a szeretet ereje valóban csodákra képes. Azóta, minden karácsonykor, amikor megszólaltatja a harangot, mindig eszébe jutott az a varázslatos éjszaka, és a karácsony igazi csodája.

2024. december 12., csütörtök

Szívek Karácsonya




Varázslatos a szent karácsony ereje,
Kigyúlnak az esti fények, sötétben égve,
Hull a hó, betakarja a tájat, mint egy álom,
Angyalok szeretnek, a szívekbe nevetnek.

Gyermeki szívek úgy ragyognak,
Nagyszülők szeméiből a könnyek potyognak,
Szerető szívek karácsonykor összejönnek,
A karácsonyfa mellett meghitten beszélgetnek.

Boldog, kipirult arcú gyermekek nevetnek,
Szívükben ragyog a milliónyi szeretet,
Az öröm varázsa, ez a karácsony hatása,
Mely a szívünkből szétárad a világba.

2024. október 31., csütörtök

Anyai ölelés

Anyai ölelés, meleg szeretet,
Számomra ilyen nem létezett,
Jó éjt puszit soha nem kaptam,
Pici gyermekként mennyire akartam.
Szülői kedvesség, figyelem,
A gyermeknek lelki eledel,
Esti mesék öleléssel,
Anyai szív melegével.
Sok sok puszi és mondóka,
Gyermek szívét meggyógyítja,
Sajnos nekem nem volt ilyen,
Szomorú is volt a szívem.
Szülői szeretet, biztonság,
Egy életet meghatároz ám,
Megtanultam szívemet kinyitni,
Igazán önzetlenül szeretni.

Szülői szívfájdalom


Felnevelsz egy gyermeket,
Egész szívedet beleteszed,
Erőd energiád életed,
Tiszta szívből szereted.
Mindenre megtanítod,
Amit tudsz átadod,
Egy szülő sem tökéletes,
Viszont szeretetből mindenki jeles.
Nem tudod kivé válik,
A kudarcoktól hogy változik,
Bölcsebbé lesz, vagy elveszik?
A bánat a szívébe költözik?
Próbálunk segíteni ha elvesztett,
Tanácsot adni eleget,
Önmagától megmenteni nem lehet,
Ha a sötétségbe elvesztett.

2024. szeptember 27., péntek

Czakó Lajos Tata és Aurora Amelia Joplin közös verse, Álom

 



Álomvilágban az lehetsz, ki lenni szeretnél,
Bárki lehetsz, és bármi válhat belőled kétség nélkül.
Teremthetsz bármit, csodát is varázsolhatsz,
Szabadon, boldogan, magasra szárnyalhatsz.
Álmaimban, felhők felett repülök én, a Nap fénye ragyog az ég peremén. Álmomban élek, álmomban remélek, álmaimban elúszik a bánat,feltámad a remény. Felélednek vágyaim, hiába alszom én. Álmaimban lágyan, halkan suhan a fény, s feltárul az ég!
Aurora Amelia Joplin
Álmaimban szárnyal a szél, mint titkos dal,
Szívem mélyén táncot jár a nyugalommal.
Csillagok között ringat a végtelen,
Míg álmaimban fény vagyok a szeretetben.
Álmaimban a felhőkön ülve csodálom az éjszakát, csillagok közt keresem, gyermekem csillagát! Tudom, álmaimban tudom, hogy ott ragyog Ő, messze legfényesebb csillagként a világűr közepén! Álmaimból ébredve, sebhely maradt csak a szívem közepén!

2024. augusztus 9., péntek

Mosoly





Nikolett odakiáltott Dávidnak fájdalommal teli hangon:
– Itt az idő! Elfolyt a magzatvizem!
– Akkor viszlek máris a kórházba!
Dávid odaszaladt Nikoletthez, kisegítette a szobából, és beültette az autóba. Keze remegett, miközben a feleségét figyelte. Féltette őt. Gyorsan vezetett, és hamar odaértek a kórházhoz.Nikolett pontosan követte az orvos utasításait. Dávid szorosan fogta a kezét. Az utolsó nagy fájás és nyomás után meghallották a baba sírását. Az újszülöttet azonnal a hasára tették. Már annyira várták ezt a pillanatot. Dávid odahajolt Nikoletthez.
– Te egy hős vagy, Drágám! – mosolygott.
Együtt örültek a kis csodájuknak, gyermeküknek.

2024. május 27., hétfő

Rózsa


Mary éjjel, álmában csodás piros rózsákkal teli kertben járt, illatozta a rózsákat. Mikor felébredt, jól emlékezett mindenre. Az illatokat is érezte. Álmosan ivott egy kávét, és elindult dolgozni. Különösen jó kedve volt. Busszal járt a munkahelyére. Ahogy beért, az asztalon egy csokor vörös rózsa volt, és egy üzenet.
Este hat órakor meglátogatlak, kislányom! Megtaláltalak végre!
Szeretettel, édesapád!
Mary utoljára öt évesen látta az édesapját. Anyukájával Amerikába költöztek. Azóta semmit sem tudott apukájáról, mert ő a Fülöp-szigeteken maradt. Szülei elváltak. A boldogság töltötte el a szívét. A rózsáknak olyan volt az illatuk, mint az álmában. Egy álom vált valóra.

Eltűnt




Elizabeth és Mark szenvedélyes együttlét után ellazulva feküdtek az ágyban. Elizabeth biztos volt benne, hogy a szerelmükből házasság lesz. Ennyi év után is nagyon szerették egymást. Gömbölyödő pocakját megsimogatta. Hogyan mondja el Marknak? Gondolta, most alkalmas a pillanat.
– Drágám, szerelmünknek gyümölcse lesz. – mondta Elizabeth.
– Ezt most komolyan mondod? – csattant fel Mark.
– Igen! -válaszolt Elizabeth meglepődve a dühös Marknak.
– Én nem akarok gyereket! Ha nem veteted el, örökre eltűnök az életedből! – mondta dühtől feldúlva Mark.
Gyorsan felöltözött, az ajtót jól becsapta, és elment.
Elizabeth sírva borult a párnára. Soha többet nem látta gyermeke apját. Örökre eltűnt az életükből.