A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyermek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyermek. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. december 21., szombat

Karácsonyi angyalok


Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi lány, Lilla, aki nagyon szerette a karácsonyt. Minden évben izgatottan várta, hogy eljöjjön a szeretet ünnepe. Idén azonban a karácsonyfa, amit édesanyjával együtt díszítettek, nem volt szép. A fán nem voltak csillogó díszek, és Lilla szomorúan nézte a kopár ágakat.

Este, amikor Lilla már álmosan feküdt az ágyában, valami csodálatos dolog történt. Egy varázslatos fény öntötte el a szobát, és három ragyogó angyal jelent meg előtte. Az angyalok mindegyike gyönyörű volt, de az egyik angyalnak valami hiányzott: nem volt egy szárnya. Lilla megdöbbenve kérdezte:
– Mi történt veled, kedves angyal?
Az angyal szomorúan válaszolt:
– Eltűnt a szárnyam, és így nem tudjuk beteljesíteni a karácsonyi küldetésünket.
Lilla nagyon elszomorodott, de határozottan azt mondta:
– Segítek megtalálni! Mindenáron segítek!
Az angyalok boldogan mosolyogtak, és elmondták, hogy a szárny a falu határában lévő erdőben van, egy gonosz szél elragadta. De Lillának nem kellett félnie, mert a szíve tele volt szeretettel és bátorsággal. Az angyalok azt mondták, hogy egy tiszta szívű gyermek képes lesz átvágni az erdő varázslatos akadályain, és megtalálni a szárnyat.
Lilla elindult az erdő felé, és hamarosan egy hideg folyóhoz ért. Mikor a vízhez lépett, egy kis madárka csipogott, és azt mondta:
– Kérlek, segíts! Megfagytam a hideg vízben!
Lilla nem habozott, levette a kabátját, és betakarta a madarat, hogy megvédje a hidegtől. A varázslatos tette következtében a víz azonnal átkelhetővé vált. Lilla boldogan lépett át rajta, és folytatta az útját.
A következő próbán egy hatalmas, sötét árnyék állta el az útját. Az árnyék szörnyűségesnek tűnt, de Lilla nem ijedt meg. Hangosan kiáltott:
– A szeretet legyőzi a félelmet!
Az árnyék eltűnt, és Lilla előre léphetett. Hamarosan rátalált a fénylő angyalszárnyra, és boldogan vette a kezébe.
Mikor visszatért az angyalokhoz, egy csodálatos dolog történt. A legidősebb angyal odament Lillához, és így szólt:
– Köszönjük, hogy megmentetted a karácsonyt! Most pedig egy ajándékkal szeretnénk meglepni téged.
Az angyalok kezüket a magasba emelték, és egy apró, arany harang jelent meg Lilla kezében. Az angyalok mosolyogva mondták:
– Ez a harang varázslatos. Ha megcsilingelteted, mi mindig ott leszünk, hogy segítsünk.
Lilla csodálkozva nézte a harangot, és mikor megszólaltatta, egy csodálatos dolog történt. A karácsonyfa hirtelen tündöklő fényben ragyogott, és a szobát betöltötte a szeretet varázsa. A fa tetején egy gyönyörű angyalfigura jelent meg, és Lilla édesanyja boldogan ölelte meg kislányát.
Lilla boldog volt, hogy a szeretet ereje valóban csodákra képes. Azóta, minden karácsonykor, amikor megszólaltatja a harangot, mindig eszébe jutott az a varázslatos éjszaka, és a karácsony igazi csodája.

2024. december 12., csütörtök

Szívek Karácsonya



Varázslatos a szent karácsony ereje,
Kigyúlnak az esti fények, sötétben égve,
Hull a hó, betakarja a tájat, mint egy álom,
Angyalok szeretnek, a szívekbe nevetnek.

Gyermeki szívek úgy ragyognak,
Nagyszülők szeméiből a könnyek potyognak,
Szerető szívek karácsonykor összejönnek,
A karácsonyfa mellett meghitten beszélgetnek.

Boldog, kipirult arcú gyermekek nevetnek,
Szívükben ragyog a milliónyi szeretet,
Az öröm varázsa, ez a karácsony hatása,
Mely a szívünkből szétárad a világba.





2024. október 31., csütörtök

Anyai ölelés

Anyai ölelés, meleg szeretet,
Számomra ilyen nem létezett,
Jó éjt puszit soha nem kaptam,
Pici gyermekként mennyire akartam.
Szülői kedvesség, figyelem,
A gyermeknek lelki eledel,
Esti mesék öleléssel,
Anyai szív melegével.
Sok sok puszi és mondóka,
Gyermek szívét meggyógyítja,
Sajnos nekem nem volt ilyen,
Szomorú is volt a szívem.
Szülői szeretet, biztonság,
Egy életet meghatároz ám,
Megtanultam szívemet kinyitni,
Igazán önzetlenül szeretni.

Szülői szívfájdalom


Felnevelsz egy gyermeket,
Egész szívedet beleteszed,
Erőd energiád életed,
Tiszta szívből szereted.
Mindenre megtanítod,
Amit tudsz átadod,
Egy szülő sem tökéletes,
Viszont szeretetből mindenki jeles.
Nem tudod kivé válik,
A kudarcoktól hogy változik,
Bölcsebbé lesz, vagy elveszik?
A bánat a szívébe költözik?
Próbálunk segíteni ha elvesztett,
Tanácsot adni eleget,
Önmagától megmenteni nem lehet,
Ha a sötétségbe elvesztett.

2024. szeptember 27., péntek

Czakó Lajos Tata és Aurora Amelia Joplin közös verse, Álom

 



Álomvilágban az lehetsz, ki lenni szeretnél,
Bárki lehetsz, és bármi válhat belőled kétség nélkül.
Teremthetsz bármit, csodát is varázsolhatsz,
Szabadon, boldogan, magasra szárnyalhatsz.
Álmaimban, felhők felett repülök én, a Nap fénye ragyog az ég peremén. Álmomban élek, álmomban remélek, álmaimban elúszik a bánat,feltámad a remény. Felélednek vágyaim, hiába alszom én. Álmaimban lágyan, halkan suhan a fény, s feltárul az ég!
Aurora Amelia Joplin
Álmaimban szárnyal a szél, mint titkos dal,
Szívem mélyén táncot jár a nyugalommal.
Csillagok között ringat a végtelen,
Míg álmaimban fény vagyok a szeretetben.
Álmaimban a felhőkön ülve csodálom az éjszakát, csillagok közt keresem, gyermekem csillagát! Tudom, álmaimban tudom, hogy ott ragyog Ő, messze legfényesebb csillagként a világűr közepén! Álmaimból ébredve, sebhely maradt csak a szívem közepén!

2024. augusztus 9., péntek

Mosoly





Nikolett odakiáltott Dávidnak fájdalommal teli hangon:
– Itt az idő! Elfolyt a magzatvizem!
– Akkor viszlek máris a kórházba!
Dávid odaszaladt Nikoletthez, kisegítette a szobából, és beültette az autóba. Keze remegett, miközben a feleségét figyelte. Féltette őt. Gyorsan vezetett, és hamar odaértek a kórházhoz.Nikolett pontosan követte az orvos utasításait. Dávid szorosan fogta a kezét. Az utolsó nagy fájás és nyomás után meghallották a baba sírását. Az újszülöttet azonnal a hasára tették. Már annyira várták ezt a pillanatot. Dávid odahajolt Nikoletthez.
– Te egy hős vagy, Drágám! – mosolygott.
Együtt örültek a kis csodájuknak, gyermeküknek.

2024. május 27., hétfő

Rózsa


Mary éjjel, álmában csodás piros rózsákkal teli kertben járt, illatozta a rózsákat. Mikor felébredt, jól emlékezett mindenre. Az illatokat is érezte. Álmosan ivott egy kávét, és elindult dolgozni. Különösen jó kedve volt. Busszal járt a munkahelyére. Ahogy beért, az asztalon egy csokor vörös rózsa volt, és egy üzenet.
Este hat órakor meglátogatlak, kislányom! Megtaláltalak végre!
Szeretettel, édesapád!
Mary utoljára öt évesen látta az édesapját. Anyukájával Amerikába költöztek. Azóta semmit sem tudott apukájáról, mert ő a Fülöp-szigeteken maradt. Szülei elváltak. A boldogság töltötte el a szívét. A rózsáknak olyan volt az illatuk, mint az álmában. Egy álom vált valóra.

Eltűnt




Elizabeth és Mark szenvedélyes együttlét után ellazulva feküdtek az ágyban. Elizabeth biztos volt benne, hogy a szerelmükből házasság lesz. Ennyi év után is nagyon szerették egymást. Gömbölyödő pocakját megsimogatta. Hogyan mondja el Marknak? Gondolta, most alkalmas a pillanat.
– Drágám, szerelmünknek gyümölcse lesz. – mondta Elizabeth.
– Ezt most komolyan mondod? – csattant fel Mark.
– Igen! -válaszolt Elizabeth meglepődve a dühös Marknak.
– Én nem akarok gyereket! Ha nem veteted el, örökre eltűnök az életedből! – mondta dühtől feldúlva Mark.
Gyorsan felöltözött, az ajtót jól becsapta, és elment.
Elizabeth sírva borult a párnára. Soha többet nem látta gyermeke apját. Örökre eltűnt az életükből.