A Hóember mosolya

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Hófehérben táncol a tél,

Gyerekek nevetnek, csilingel a szél.

Hóember áll, kerek a hasa,

Répa orra vidám, s örök a mosolya.

Tépett sapka, sál a nyakán,

Seprűvel kíséri a fagyos táncát.

Fekete a szeme, ragyog a hó,

S kis kesztyűkre ráfagyott a hó.

Hópelyhek szállnak, csendben körbe,

Még a nap is táncra hívja őket.

Kis kezek formáztak apró csodát,

Hóember áll, a gyerekek piruló arccal mosolyognak rá.

Hó, de jó!

(A képet mesterséges intelligencia készítette)

A napfényben csillog a hó,

A szemnek olyan ragyogó,

A fehérsége megnyugtató,

Oly nyugalmat árasztó.

Előkerül a sok szánkó,

Csúszkálni olyan csuda jó,

Hóember is gyúrható,

Jézuska is csinálható.

Mi mindenre jó a hó!

Hógolyózni jaj, de jó!

Legszebb, ha hull a hó,

A télben ez a csuda jó!

Robika a papagáj

Kis uraság, folyton mondja:  

„Itt a papagáj!” — hangoztatja,  

Visít, élesen szirénáz,  

Minket akkor hideg ráz!

Szeretjük őt, ha kiabál,  

Reggel nekünk ébresztőt ad,  

Kicsit duci, de olyan cuki,  

Kedvence a szotyi!

Ő a szelet nem kedveli,  

Hangosan nekem jelzi,  

Ha jön az este, lenyugszik,  

Csendben elalszik!

A szabadban visszaénekel,  

Karattyol rigónak, cinegének,  

Barátkozik, próbálkozik,  

Sokszor szegény unatkozik!

Repülni nem tud a drága,  

Pörög, forog, csak úgy járja,  

Mivel duci a kis drága,  

Csak totyog a kalitkába.

Halloween Kacaj

Halloween éjjel utcák élednek,

Jelmezes gyerekek előlépnek.

Boszorkány, szellem, kis vámpírsereg,

Házról házra járva kéregetnek.

Tök lámpás fénye lobban, remeg,

Cukrot gyűjtenek apró kezek.

„Csokit vagy csalunk!” – zeng fel a dal,

A holdfény alatt vígan szól a kacaj.

Ropog a léptük, kacajuk száll,

Halloween éjjel minden oly mókás!

A jelmezek alatt csillan a szem,

Mert édesség vár rájuk végtelen!

Kicsi hős, a hangya

Szürke égben gyűlik a vihar,

kis hangya lépked, nehéz most a teher,

az út sötét, vizes, meredek,

felette csak esőcseppek.

Milliónyi csepp hull rája,

míg a viharral küzd, de állja,

mintha óceánba lépne,

kicsiny hősünk menedéket remélne.

S ahogy eláll az eső végül,

a hangya új napra ébred végül,

apró lépte halk utat keres,

míg a nap fénye ismét ránevet

Gyíkocska

A gyíkocska napozott,

Csodálkozott nagyot,

De nem harapott,

Csak ámuldozott.

Letört a pici farka,

Segítsünk hát rajta!

Legyen újra farka,

Ne legyen két darabba.

Ragtapasz kell neki,

Össze kell illeszteni,

Hiába ragasztgatom,

Annyira sajnálgatom.

Ne aggódj kispajtás!

Ki nő a kis farka újra,

A természet nagyon tudja,

Egész lesz a kis gyík újra.